Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1988-1989
1989. június 12. (1324-1554) - 1. A nemzetközi kapcsolataink helyzete - 2. A tudományos továbbképzés, a posztgraduális képzés helyzete - 3. A társadalomtudományi tárgyak oktatásának új rendje 1989. szeptembertől - 4. Az idegennyelv oktatás koncepciója és feladatai - 5. Felvételi szabályzat - 6. Javaslat vezetői megbízásokra - 7. Javaslat a BME Emlékérem adományozására - 8. A Jövő Mérnöke feladatai, helye az egyetemi közéletben - 9. Javaslat a speciális kiegészítő képzés oktatási célkitűzésére és tantervére - 10. Javaslat tiszteletbeli doktorrá avatásra
A felemelkedés, az egyetemek intenzív fejlesztésének reménye az új gazdasági orientációhoz és a politikai reformok sikeréhez kapcsolódik, azokkal kölcsönhatásban valósulhat meg. A legfontosabb előfeltétel az egyetemi autonómia, az önálló felelős cselekvés lehetőségének legszélesebb körű biztosítása. Az autonómiának törvényben lefektetett jogként ki kell terjednie az egyetemek minden alapvető tevékenységére: a szervezeti felépítésre, a működés rendjére, az oktatás és a nevelés feladataira, a személyi kérdésekre, a tudományművelésre és a tudományos-fokozat adására, valamint az önálló gazdálkodás lehetőségére egyaránt. Csak önálló, felelős működés révén elért eredményeik alapján válhatnak az egyetemek köztiszteletben álló tekintélyes intézményekké. Az autonómia azonban, bár nélkülözhetetlenül szükséges, de nem elégséges eszköze az egyetemek fejlesztésének. Az intézményfenntartás és korszerűsítés költségeit döntő mértékben továbbra is költségvetésből kell fedezni, amelyet a gazdaság és a társadalom a maga felemelkedése érdekében, a kormányszervek közreműködése révén, egyre inkább az országgyűlés döntése alapján biztosít. A költségvetési támogatás mértéke meghatározó szerepű az autonómia működőképessége, az önálló, felelős egyetemi vezetés kialakíthatósága és az intenzív fejlődés útjára lépés megvalósíthatósága tekintetében. Hozzá kell tennem, hogy a költségvetés ma még egyik vonatkozásban sem éri el a szükséges mértéket. Az autonómia a belső működés terén is megtámasztásra szorul. Az egyetemi élet demokratizmusa nem sértheti a minőség védelmét, a szakmai kompetencia érvényesülését, a magasabb minőség mindenkori előtérbe helyezését. A túlcentralizált, bürokratikus irányítás megszűnése nem nyithat utat más. nem kevésbé káros gyakorlat kialakulásának. Ennek megakadályozására szervezeti és eljárási garanciák szükségesek. Az egyetemek felismerték, hogy maguk is kovácsai kell legyenek sorsuk alakításának. Álláspontjuk együttes kimunkálása, törekvéseik összehangolt képviselete, fellépésük hatékonyságának növelése céljából 1987 őszétől kezdve autonóm szövetség létrehozására törekedtek. Ezzel a Művelődési Minisztérium vezetői is egyetértettek. A tudományegyetemek csatlakozási felhívását az összes egyetem elfogadtass az egyetemi tanácsok támogató határozata alapján 1988 május 31-én - Köpeczi Béla művelődési miniszter megtisztelő jelenlétében — létrejött a magyarországi egyetemek autonóm szövetsége^ Rektori Konferencia. 11
