Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1985-1986

1985. december 16. (278-492) - 1. Beszámoló a Vegyészmérnöki Kar munkájáról, különös tekintettel a kétlépcsős képzés tapasztalataira és továbbfejlesztésére - 2. Az 1986 februárjában induló új szakmérnöki szakok tantervei - 3. Előterjesztés a Felsőoktatási Tanulmányi Érdeméremmel történő kitüntetésre - 4. Javaslat a BME 1986. évi költségvetési, felújítási és beruházási tervére; a fejlesztési és részesedési alap felhasználási programjára - 5. Különfélék

2. A KÉTFOKOZATÚ KÉPZÉS TAPASZTALATAI ÉS ÉRTÉKELÉSE A Karon a kétfokozatú képzés már 16 éve, az 1969/70-es tanévben elindult. A jelenlegi úgynevezett soros, egymásra épülő képzés 11 éves múltra tekint vissza. Az 1969/70-ben bevezetett 2+1 és 2+3 elágazó rendszer /amely szerint tehát 2 év után dőlt el, hogy kiből lesz üzemmérnök és kiből okleveles mérnök/ előnyeinek és hátrányainak mérlegelése vezetett az Oktatási Minisztérium utasitására az 1975/76-os tanévben felmenően beveztésre került, struktúrájában ma is érvényes /3+2-es/ tantervhez. Ugyanilyen strukturáju vegyészmérnök képzés folyik hazánk másik vegyészmérnök képző intézményében, a Veszprémi Vegyipari Egyetemen, ahol már 1969/70-ben ezt az egymásra épülő képzést vezették be. Magyarország jelenleg és várhatóan a jövőben sem lesz képes a különböző szinteken való képzést uj intézmények létesítésével megoldani. A vegyészképzés területén hazánkban nincs meg a megfelelő főiskolai hálózat. A főiskolai szintű képzés személyi, tárgyi feltételei, a megfelelő szellemi és anyagi kapacitások legszerencsésebben a vegyészmérnök képző intézményekben voltak adottak. A kétfokozatú képzés bevezetését indokolta, hogy a világ jelentős részén a graduális képzés kétfokozatú, amelyre épülő harmadik fokozatot jelent a posztgraduális képzés.