Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1985-1986

1985. december 16. (278-492) - 1. Beszámoló a Vegyészmérnöki Kar munkájáról, különös tekintettel a kétlépcsős képzés tapasztalataira és továbbfejlesztésére - 2. Az 1986 februárjában induló új szakmérnöki szakok tantervei - 3. Előterjesztés a Felsőoktatási Tanulmányi Érdeméremmel történő kitüntetésre - 4. Javaslat a BME 1986. évi költségvetési, felújítási és beruházási tervére; a fejlesztési és részesedési alap felhasználási programjára - 5. Különfélék

- 22 A kétfokozatú képzés összhangban van az MSzMP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának "A felsőoktatás helyzetéről és fejlesztésének feladatairól" hozott 1981.február 3-i határozatával, amely szerint: "A megindított többszintű képzési kísérletek eredményeinek értékelése alapján törekedni kell a képzési forma kiterjesztésére. Egyidejűleg általánosabban is meg kell vizsgálni az egyetemi és főiskolai képzési szintek közötti kapcsolatokat is, ki kell alakitani az egymásra épülés rugalmasabb tantervi és szervezeti formáit". A hallgatóság hosszú ideig meg nem értéssel fogadta a kétfokozatú képzés bevezetését. Az ellenkezés sok okkal magyarázható. A hallgatóság jelentős részében reális vágy él a több ismeret megszerzésére és erre képesnek is érzi magát. Az okleveles mérnöki cim társadalmi megbecsülése korábban kialakult. Magyarországon a társadalmi megbecsülés az egyetemi végzettséget messze a főiskolai fölé helyezi, az üzemmérnöki diploma a közéletben kevésbé elismert. A termelési-kutatási munka természetes hierarchiájába beletartozik az üzemmérnöki szint, a munkaadók számára azonban egyszerűbb volt az okleveles mérnök alkalmazása, annak kipróbált, ismert a felkészültsége és még a fizetésük sem volt különböző. Emellett a hallgatóság igen jól érzi magát az egyetem falai között, ugy vélte, hogy tanulmányi idejének rövidítése a legszebb éveitől