Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1985-1986
1986. június 30. (1630-1881) - 1. Munkaprogram a BME távlati fejlesztési tervének végrehajtásához és a kari fejlesztési tervek jóváhagyása - 2. A BME VII. ötéves tervének beruházási programja - 3. A felsőoktatási intézmények oktatói követelményrendszerére, valamint a létszám-és bérgazdálkodás korszerűsítésére vonatkozó MM tervezet - 4. Az Egyetem káderutánpótlási terve - 5. Előterjesztés a Fizikai Kémia és az Alkalmazott Kémia Tanszék összevonásával létesülő új tanszék elnevezésére és feladatkörére - 6. Javaslat arany-, gyémánt-, vas-és rubindiploma adományozására - 7. Javaslat doktori szigorlatok kandidátusi szakmai vizsgaként történő elfogadására - 8. Különfélék
4 korszerű tantárgyakat kell bevezetni. A számitógéppel segitett tervezés, gyártás és ellenőrzés megsokszorozza a gépészmérnökök munkájának hatásfokát. A mérnöki rutinmunka csökkentésével a csoportban végzett feladatmegol áás, a konzultatív jelleg erősödik a merev szakosodással és a soros munkakapcsolással szemben. Mindezeket a képzésben érvényesíteni kell. 1.4 A Gépészmérnöki Kar 1975-ben bevezetett reformjában a korábbi objektum-centrikus szakositás helyett tevékenységcentrikus szakositást vezetett be. Az 19 75-ös reform irányelveinek megvalósítása azonban nem volt következetes, s időközben olyan felismerések születtek, amelyek a korábbi elképzelések továbbfejlesztését igénylik. Ezek arra késztetnek, hogy a szakokat megszüntetve, a szakirányokban megjelenő specializációt az alapképzés végén megkezdve, alaovetően a posztgraduális képzésben valósitsuk meg. Az alapképzés elválaszthatatlan részévé kell tenni az előző pontban felvázolt uj ismereteket. Ugyanakkor gondoskodnunk kell arról is, hogy a graduális képzés során — megtartva » a jelenlegi gépészképzés nagy erősségét jelentő analiziskészséget — fokozzuk a gépészmérnökök szintetizáló és alkalmazókészségét is. Ez azt jelenti, hogy a graduális képzés egész folyamatát — a képzés előrehaladásával egyre összetettebb feladatok, majd komplex tervek kidolgozásával — jobban kapcsoljuk a gépészmérnöki tevékenység jelenlegi és várható gyakorlatához, gondoskodjuk az állandóan születő uj ismeretanyag folyamatos, rugalmas bevezetéséről. Ez a gyakorlat a jelenleginél lényegesen jobb nyelvtudást követel a mérnököktől. Ennek biztositása alapvetően középiskolai feladat, ugyanakkor a Kar magasabb követelmények támasztásával és korszerű módszerek alkalmazásával — amelynek szerves része a szak és szakirányú képzésben megkövetelt rendszeres idegen nyelvhasználat — maga is hozzájárul a nyelvoktatás hatékonyságának növeléséhez. Mindezeket a célkitűzéseket a jelenlegi áqazati rendszernél rugalmasabb formában kell megvalósítani. A rugalmasságot a hallgatók egyéni elképzeléseihez jobban igazodó,
