Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1983-1984
1984. június 18. (1179-1538) - 1. Javaslat az Építészmérnöki Kar új tantervére - 2. Személyi kérdések - 3. A felsőoktatás és a közoktatás fejlesztési terve - 4. Felszabadulásunk 40. évfordulója megünneplésének előzetes terve - 5. Tájékoztató az oktatásfejlesztés aktuális kérdéseiről: a kiegészítő levelező, a korszerűsítő és a térítéses képzés helyzete - 6. Pályázat a Kiváló Kollégiumi cím elnyerésére (a Münnich Kollégium tevékenysége 1980-1984-ben) - 7. Javaslat arany-, gyémánt-, vas-és rubindiploma adományozására - 8. Javaslat doktori szigorlatok kandidátusi szakmai vizsgaként történő elfogadására
Természetesen vannak olyan szakágak, ahol a társadalmi szükségletek megkívánhatják a felveendők számának növelését. Általában azonban helyeselhető az a gyakorlat, miszerint központilag határozzák meg a felvételi létszámoka t, mert ilyen módon lehet elkerülni az indokolatlan túlképzést, ami egyrészt társadalmi pazarlást jelent, másrészt foglalkoztatási gondokat és igy a műszaki értelmiség egyes rétegeiben rossz közérzetet okoz. A képzési volument a népgazdaság szakemberigényének megfelelően képzési szintenként kell meghatározni. Az igényekről konkrét, pontos adatok azonban nincsenek és még időről-időre változnak is, ezért a műszaki felsőoktatásnak a képzési kapacitás szempontjából is rugalmasna k kell lennie. A minisztériumnak meg kell kapnia a szakemberszükségleti előrejelzéseket, és meg kell határoznia szintenként és intézményenként a képzési volument, s az intézményekkel együtt gondoskodnia kell az esetenként igy felszabaduló kapacitások időlegesen más irányú felhasználásáról. A műszaki felsőoktatás horizontális tagozódása - még azonos szinteken is - sokféle rendező elv szerint alakult ki. Mindkét képzési szinten a szako k és ágazato k meglehetősen nagy száma jött létre, amelynek szükségessége - különösen a mai merev tantervi előirások következtében - már vitatható. Tény az, hogy a gazdaság dinamikusan változó igényei és feltételei szüntelenül változtatásokat igényelnek a képzési profilokban és a képzés tartalmában egyaránt. A tartalom és a módszerek kidolgozása pedig intézménytipusoként, de még felsőoktatási intézményként is differenciált megközelítést igényel. Mindkét szinten, minden képzési szakirányra érvényes az a kö vetelmény, hogy elméletileg szilárdan megalapozott tudást ad jon és a hallgatókban kialakitsa a szakma müvelését biztositó, önálló alkotó gondolkodás és tájékozódás készségét.
