Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1982-1983

1983. február 21. (712-847) - 1. Az intézkedési tervvel kapcsolatos oktatáspolitikai kérdések - 1. Az Egyetem időszerű oktatáspolitikai feladata - 2. A tanulmányi idő felosztása, a nappali oktatás szervezési kérdései

5 ­Az ismeret megujitó /korszerűsítő/ képzés kere­tében a korábban végzett mérnökök kapnak lehetőséget azon fontosabb - elsősorban a szemléletet formáló - is­meretek megszerzésére, amelyek végzésük óta a graduális képzés részévé váltak. Az ismeret és készség bővitő képzés egyik leg­fontosabb formája a szakmérnökképzés, melynek kereté­ben az oktatott ismeretanyag nagyobb, összefüggő tudo­mány területhez kapcsolódjék, illeszkedjék,és épüljön rá a nappali képzés szakjaira. Az oktatásban meg kell nö­velni az aktiv, készségfejlesztő tevékenységek és az egyéni felkészülés súlyát. 2.3. Az ismeret és a készség kapcsolata A képzési célkitűzés egyik legfontosabb kérdése, hogy a kibocsátott szakembert milyen jellegű problémák megoldására készitsük fel: nevezetesen tudományos- kutatá­si problémák, mérnöki-műszaki problémák vagy gyakorlati problémák megoldására. Mivel a mérnök a termelésben /szolgáltatásban, stb./ közvetlenül részt vesz akár az előkészités, a műszaki fejlesztés, a tervezés fázisá­ban, akár a rnegvalósitás a gyártás, az üzembehelyezés vagy az üzemeltetés fázisában - irányitóként és végre­hajtóként - mindig olyan problémákkal találkozik, ame­lyek lehetnek elméletiek vagy gyakorlatiak, de megoldá­suk mindig konkrét /gyakorlati/termelési célt szolgál. Ennek megfelelően a széleskörű elméleti megalapozásnak a konkrét mérnöki alkotó munka elméleti miegalapozását kell szolgálnia. Természetesen ez nem az elmélet háttér­be szoritását jelenti, hanem pusztán azt, hogy az elmé­letet nem szabad elválasztani tényleges funkciójától.

Next

/
Oldalképek
Tartalom