Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1982-1983
1983. július 7. (1461-1654) - 1. A gazdasági és műszaki főigazgatói állásra benyújtott pályázatok véleményezése - 2. Jelentés az egyetemfejlesztés 1974. évi PB-ET koncepciójának megvalósulásáról, és javaslatok a távlati fejlesztési koncepció irányelveire - 3. Az 1983/84. tanév munkatervének előkészítése - 4. A „Műszaki-fizika” interdiszciplináris témakör beillesztése a posztgraduális képzésbe - 5. Javaslat kísérleti képzési csoport indítására a Gépészmérnöki Karon - 6. Üzemmérnöki oklevél megszerzésének lehetőségei a Közlekedésmérnöki Kar Járműgépész szakán tanulmányaikat abbahagyó hallgatók számára
- 24 korrelációban azokkal a tanulságokkal, amelyeket az anyagból többen levontak. Véleményem szerint ennek a koncepciónak az a célja, hogy hosszabb távra kitűzze azokat a teendőket, amelyek az egyetem előtt állnak. Véleményem szerint nem a részletkérdéseket kell tekinteni, hanem azt kell tisztázni, hogy mit akarunk elérni. Tudom, hogy az ipari termelés magas szintű fejlesztésében, az ipari és a tudományos életben egyaránt a műszaki egyetem milyen fontos szerepet játszik. A műszaki egyetemnek meghatározó szerepe van az ipari, a műszaki és a tudományos életben. Nekünk tehát az a feladatunk, hogy a legnagyobb és az egyetlen teljes értékű műszaki egyetemnek ezt a pozícióját elfogadtassuk. Amilyen mértékben alakultak az akadémiai kutatóintézetek, azzal párhuzamosan háttérbe szorultak az egyetemi kutatások, romlottak a személyi és a tárgyi feltételek. Túlságosan hangsúlyozzák, hogy az egyetemek oktatási intézmények. Az egyetem mindig olyan tudományos intézmény volt, amely oktatással is foglalkozik, és az ott dolgozó tudosok átadják eredményeiket a hallgatóknak. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az oktatás ténye nem fontos, de egy egyetemnek a megjelenési formája nem kizárólag csak az oktatásban valósul meg, hanem az elválaszthatatlan a kutatástól. Ezt azért hangsúlyozom, mert ebben az anyagban ezt a gondolatot hangsúlyosabban aláhúznám, mert ha ez nem történik meg, akkor mint oktatási intézmény továbbra is, hogy ugy mondjam: középiskolai nivón maradunk. Ha ezeket mondom, akkor minden egyéb teendőt ennek függvényében kell vizsgálni. Ide tartozik az utánpótlás, a nevelés, a tudományos munkastb. Ahhoz, hogy az egyetem a tudományos pozícióját el tudja foglalni, meg kell nézni, hogy megvannak-e a kellő feltételek. Nem értek egyet azzal, hogy a tudományos személyzet tekintetében rosszul áll az egyetem, mert ha az akadémiai kutatóintézetek személyzetéből és az egyetemek oktatószemélyzetéből a tudományos fokozattal birók összlétszámát vizsgáljuk, megállapítható, hogy a tudományos fokozatot nyert dolgozók számaránya tekintetében döntő többségben vagyunk, méghozzá azzal az intézménnyel szemben , amelynek kezelésében a tudományos fokozatok adományozása van.
