Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1972-1973

1973. június 18. (1896-2033) - 1. A posztgraduális képzés időszerű kérdései - 2. Tantervek jóváhagyása - 3. Különfélék

- 7 ­Az iparban dolgozó mérnökök hatékony továbbképzésének és vár­ható továbbképzési igényének jobban megfelelő lenne a hosszú tanfolyamok rendszerének /100~200-300 óra összvolumen tanfolya­monként/ erőteljes kifejlesztése. Ennek célkitűzése kettős lehet: a/ szintrehozás, azaz az alapozó tárgyakból mind az azóta meg­jelent uj technológiák, eljárások, stb. megismertetése, va­lamint b/ egy kitűzött feladattípus vagy szakterület teljes megisme­rése és alkalmazási készség.megszerzése. A rövid tanfolyamokat a jelenlegihez képest erőteljesen csökken­teni kellene és az eddiginél jobban a legújabb eredmények, el­járások közismertté tételére kellene irányítani. E területen fokozott feladatot vállalhatnának a társadalmi tudományos egye­sületek és vállalatok. Külön meg kell vizsgálni a szakmérnökképzés jelenlegi rendszerét abból a szempontból, hogy az előbb emiitett hosszú tanfolyamok széleskörű bevezetése miatt milyen irányban kell továbbfejlesz­teni. Közelfekvőnek látszik, hogy a perspektivikusan a továbbképzésben fontos szerepet játszó 100-300 órás tanfolyamok megközelítik a jelenlegi szakmérnökképzés volumenét. Ha a tanfolyamok hatékony­ságát megfelelő laboratóriumi és kisérleti üzemi háttérrel nö­velni lehet, részben átvehetik a jelenlegi szakmérnökképzés sze­repét . A szakmérnökképzés másik .irányú továbbfejlesztése az egyéni ku­tatási tervek szerinti /ösztöndíjas vagy anélküli/ doktorandusz­képzés felé lehetséges. Ebben az esetben tanszéki, kutatóintézeti, esetleg ipari fejlesztőintézeti munkahelyen történne a képzés, tudományos vezető irányítása mellett, egyéni tanulással és folya­matosan végzett kutatómunkával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom