Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1972-1973

1973. június 18. (1896-2033) - 1. A posztgraduális képzés időszerű kérdései - 2. Tantervek jóváhagyása - 3. Különfélék

- 8 5. A továbbképzés feltételei Az előzőekben körvonalazott továbbképzés csak megfelelő személyi /oktató és szervező személyek/^Ős anyagi feltételek biztositásával lehetséges. A jelenlegi technikai fejlődés 5-7 évenkénti periodikus továbbképzést követel meg a műszaki szakemberektől. Ezzel a körülménnyel számolni kell, mert különben nem realizálható az a társadalmi ráforditás, ami a szakemberek kiképzésekor befektetésre került. A hosszú tanfolyamokhoz laboratórium, kisérleti üzem, műszer és berendezes is szükséges, oktatókon és kisegítő személyzeten kivül. De fennáll ugyanez - sőt fokozottabb mértékben a dolítoranduszok_:kisérleti munkájával kapcsolatban is. Külföldi példákat emlitve: a Szovjetunióban a továbbképzést erre a célra létrehozott intézetek, illetve egyetemi továbbképző karok formájában oldják aieg, de mindkét esetben állami költségvetésből. Franciaországban 1970-ben hoztak olyan törvényt, hogy minden üzem az áruforgalmának megfelelően meghatározott százalékban adózik a továbbképzési alap javára, amiből intézeteket tartanak fenn és a továbbképzés egyéb formáit finanszírozzák. Más ipari államok finanszírozási megoldása jellegében ezektől eltérő, de azt a körülményt mindegyik megoldás igazolja, hogy anyagi alapok nélkül kellő színvonalú továbbképzés nem alakitható ki. Teljesen analóg a helyzet az oktatógárda biztositásával is. Színvonalas, tapasztalt oktatók szükségesek a továbbképzéshez. A szellemi kapacitás egyik'forrását kétségtelenül az egyetemek és kutatóintézetek képezik, de nem hagyhatók el azok az üzemi szakemberek sem, akik fejlett technológiájú üzemekben dolgoznak, vagy éppen ilyen technológiákat vezettek be, jelentős tervezői tevékenységet folytattak, elismert alkotásaik vannak.