Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1968-1969
1969. február 24. (124-161.) - 1. A Közlekedésmérnöki Kar szervezeti felépítése és a kari tanszékek átszervezése - 2. A BME 1968. évi nemzetközi kapcsolatai és az 1969. évi terv - 3. Javaslat tanszékvezetői megbízásokra
- 14 Elnök Szeretnék köszönetet mondani a Közlekedésmérnöki Kar tanácsának, dékánjának, dékánhelyettesének és pártszervezetének azért az igen alapos munkáért, amely oda vezetett, hogy ezt a problémakört is megtárgyalhattuk egyetemi tanácson. Külön is meg szeretném köszönni Turányi elvtársnak, azt a rendkivüli diplomáciai érzéket felmutató munkásságot, amelyik egy ilyen helyzetben nagyon is szükséges, mert több uj tanszék került erre a karra és egy csomő személyi probléma is felmerült ezzel kapcsolatban. Ahogyan hallottuk, voltak koncepcióbeli problémák is, ezeknek a szempontoknak az egyeztetése nagyon sok munkát követelt, ami kevéssé látszik, mert idekerült egy eléggé körvonalazott anyag. Nem látszik meg az a sok erőfeszités, amely,szükséges volt ahhoz, hogy ez az anyag ebbe a stádiumába kerüljön. Éppen ezért hangsúlyozottan szeretnék köszönetet mondani a Közlekedésmérnöki Karnak. Megemlíteném, hogy a karnak az eddigi élete viszontagságos volt, most tualajdónképpen a két egyetem egyesitése adta meg a lehetőséget, hogy itt bizonyos irányban fejlesszük a kart és mint ahogy a bevezető mondja, tanszékekkel megerősítettük a kart és ezzel együtt az oktatási lehetőségeket is bővitettük. Másrészt a stabilitasb fokozottabban elősegiti. Mostmár nem 6, hanem 10 tanszék van. Ez figyelemreméltó dolog. Megemlíteném, hogy felmerültek helyi kérdések, amelyek ugy szóltak, hogy miért kellett igy szervezni az oktatást, pl. a Gépészmérnöki karon van kiváló Áramlástani tanszék, nyilvánvaló, hogy van nagyon jó Hőtechnológiai tanszék, tehát átoktatással ezt könnyebben meg lehetett volna oldani. Ehhez csak azt tudom mondani, hogy amikor az egyesitési munkák folytak, akkor a rektornak egyik alapelveként azt tűzték ki, hogy a karoknak önálló oktatási egységnek kell lenniük. A dékánok kezébe kell adni azokat az eszközöket, amelyekkel elősegítheti, hogy a felvett hallgatóból mérnök váljék. Turányi elvtárs kihangsúlyoz ta)d, hogy ők a tantervüket oktatási és nevelési célok előtérbe állításával kivánták megoldani, ez kétségtelenül nagyon jól sikerült, de nem szabad természetesen a tudományt sem elválasztani az oktatás és nevelés kérdésétől, mert itt egy hármas egységről van szó az egyetemen. Remélem nem veszi rossznéven a Közlekedésmérnöki kar - talán éppen az idősebb testvér a gépészmérnöki kar tanszékeinek közreműködésével sikerül majd a tudomány vonatkozásában is megfelelő támogatást és testvéri segitséget nyújtani. Felmerült a laboratóriumok kérdése. Bár az áthelyezett tanszékekkel kétségtelen megjavult a közlekedésmérnöki kar laboratóriumi helyzete, de teljes mértékben a tantervben lefektetett oktatási folyamatok nyilvánvalóan nem fogja tudni ellátni. Azt lehet tervezni, hogy minden tanszéknek külön laboratóriumot épitünk, de azt hiszem, hogy ez irreális célkitűzés lenne a jelen helyzetben. Arra kell törekedni,' hogy rokon vegyész vagy gépész vagy villamos tanszékek laboratóriumait tudjuk kihasználni a gyakorlati oktatási célok érdekében. Azt hiszem, hogy közelebb is kerülnek a tanszékek egymáshoz, talán tudományos vonatkozásban is megteremti a kapcsolat lehetőségét. A tanterv egyik része erősen határterület jellegű, mert a közlekedésben vannak gépészeti elemek, vannak villamossági elemek, vannak üzembiztonsági elemek, vannak közgazdasági elemek stb. egy sereg problémakör ütközik össze. Ennek tudatában kell lenni, hogy ez nincs sehol, bár a híradástechnikában vannak közgazdasági kérdések de a legnagyobb probléma az J 3
