M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1939-1940
1940. június 27. (216-341)
megoldására kell a hallgatót kioktatni, mint a gépelemekben. Bár ez u- tóbbiak, mint említettük a gépszerkesztői tevékenységre nevelik a hallgatót, még sem szabad megfeledkezni arról, hogy az oktatás jelenlegi jellege mellett a gépelemek tanításánál az üzemteohnikai követelmények kidomborításával arra is kell rámutatni, hogy a különböző megoldások az üzem kialakulására mily behatást gyakorolnak és mily üzemi követelmények befolyásolják a gépelemek alakját és méretelit. A gépelemeknek az eddigi módszerektől eltérő effajta előadása az előadó tanártól nagyobb gyakorlati ismereteket, ill. tapasztalatokat követel, mint e tárgynak a régi, klasszikus rendszer szerinti oktatása. Megállapítható tehát először is az, hogy a két tanszék tárgyköre lényegesen eltérő különleges ismereteket igényel és másodszor az, hogy mindkét tanszék ellátására csak olyan folyamodót ajánlhatnánk teljes megnyugvással, akinek elméleti tudása és gyakorlati tapasztalatai mindkét tanszék tárgykörére kiterjednek és aki mindkét tárgykörnek ügy a technikai, mint a gazdasági vonatkozásait kitünően ismeri. Ilyen eset régebben inkább előfordult, mint ma, amikor e tárgykörök a technika fejlődésével folyton jobban szétágazó irányzatot mutatnak. Nem valószínű tehát, hogy a technika mai állásánál bárki is, — ha csak nem egészen kivételes tehetségről van szó, — két tanszék tárgykörében, úgy az elméleti ismeretek, mint a gyakorlati tapasztalatok tekintetében egyenlően magas színvonalat képviseljen. A jelen esetben a mindkét tanszékre pályázók, névszerint dr. Thamm István és Fényes Iván urak egyike sem mutatja fel az említett fokozott elméleti és gyakorlati képzettséget és azért kellett ama következtetésre jutnunk, hogy ebben az esetben a megalapozatlan túlságos önbizalom esetével állunk szemben. A gyakorlati működés értékelésénél és a mérnöki alkotás terén elért eredmények méltatásánál nem azt néztük, hogy a pályázó alkotása elterjedést nyert a gyakorlatban, hanem azt, hogy az illető eljárás vagy szerkezet mennyire eredeti, és mennyire újszerű elgondolásokon alapszik, vagy ismert elgondolásoknak mennyire újabb előnyöket bitosítő megvalósítása. Gyakran megesik ugyanis az, hogy egy aránylag értéktelen szellemi termék, kellő kereskedelmi gondozással, szinte hihetetlen elterjedést nyer, szemben az értékes alkotással, amelynél a kereskedői szellem hiánya folytán a használatbavétel késik, néha olyannyira, hogy közben megszűnik a kérdés aktualitása vagy más útakon sikerült a feladatot megoldani. Ez utóbbi esetben a szerkesztő-mérnök érdemeit nem csökkenti a sikertelenség, éppen úgy, ahogy az első esetben a siker nem a konstruktőr érdeme. Az elméleti képzettség és gyakorlati tevékenység eredményeit ösz- szevetve igyekeztünk magunknak képet alkotni arról, vájjon a folyamodó elméleti és gyakorlati munkájának eredményei mennyire reálisan megalapozott fundamentumokon épülnek fel, mert feltétlenül távol akarjuk tartani a katedrától azokat az u. n. feltalálókat, akik nem a tudományos megfontolásra, hanem fantasztikus elgondolásokra támaszkodnak tevékenységükben és ezért távol állnak az élettől és akik nem tudnák a hallgatót arra nevelni, hogy kellő kritikával vizsgálják meg a saját és mások gondolatait, illetve helyesen mérlegeljék azoknak gyakorlati értékét. Szerencsére nincsen a folyamodók közt egy sem, akire a feltaláló fentebb kifejtett jellem-vonásai ráillenének.
