M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1939-1940
1940. június 27. (216-341)
Az egyik folyamodó (Leelmer) ugyan bizonyos mértékben kapcsolatban volt ily feltalálói tevékenységgel, amennyiben éveken át közreműködött oly jellegzetes feltalálói elgondolások gyakorlati életbeléptetésével kapcsolatos munkában, amelyről tudnia kellett, hogy az az út, amelyen a repülőgép és automobilmotor problémáját kifejleszteni akarták, éppen az ellenkezője annak az útnak, amelyen eredményesen haladni lehetne. Ez volt az oka annak, hogy második helyre tettük őt, egy olyan pályázó után, akivel egyenlő elméleti képzettséggel bír, de akinek gyakorlati működése kezdettől végig a reális alapokon épült fel. A pályázók megbírálásánál arra is kiterjesztettük figyelmünket, hogy a pályázónak a tudományos felkészültségen túlmenően milyen e- gyéni tulajdonságai vannak. Erre azért volt szükség , mert a Műegyetem szervezeti szabályzata a magántanároknál ugyan lehetővé teszi a Kar állásfoglalását abban a tekintetben, hogy a folyamodó egyénisége ellen a Karnak egyes tagjai kifogást emelnek-e, de a rendes tanszékek betöltése során erre mód nem kínálkozik. Jelentésünkben eme megfontolásainkra nem terjeszkedtünk ki, de a jelölés sorrendjének megállapításánál erre is figyelemmel voltunk. A Bizottság eme vizsgálatok eredményeként nem azokat jelölte első helyen, akiknek műegyetemi! képzettsége a pályázók közül a legjobb volt és akiknek irodalmi működése látszólag a legmagasabb színvonalon áll, hanem azokat, akiktől az eddigi irodalmi és gyakorlati működésükből következetve elvárhatja, hogy letudják kötni a hallgatók figyelmét még elvont kérdések tárgyalásánál is és fel tudják ébreszteni az érdeklődést az illető tudományág tárgyköre iránt, akkor is, ha bonyolultabb problémákat kell tárgyalni. Azokat jelöltük, akiktől elvárhatjuk, hogy felébresztik a hallgatóban — legalább az arra valókban — az érdeklődés oly fókáit, hogy nemcsak az előadásokon feldolgozott anyagot tanulják meg, hanem azon túlmenően, továbbképzés útján, a tudományos kutatómunkára való kiképzésre is törekednek. Összefoglalva a pályázat eredményét, megállapíthatjuk, hogy általában véve mindkét pályázat sikeres, mert többen pályáztak, akik a tanszékek betöltésénél komoylan figyelembe jöhetnek. A pályázók közt nincsen olyan, akiről a mérnök-körökben köztudomású volna, hogy a többihez képest hatalmasan kiugrik és ennélfogva másról, mint erről a pályázóról szó sem lehetne. Sőt a 11. gépszerkezettani tanszékre pályázók közt van kettő (Lechner és dr. Vörös) akik olyan közel állnak egymáshoz, hogy a jelölésnél egyébként nem lényeges szempontokat is figyelembe kellett vennünk, hogy az ex aequo jelölést, — hogy bizonytalanságot, ne keltsünk — elejthessük. A két különálló mellékletben közöljük az egyes pályázókra vonatkozó fontosabb adatokat és az ezekből levont következtetéseket. Ez utóbbiakat részletesebben csak azoknál a pályázóknál dolgoztuk ki, akik a jelölésben helyet kaptak, mert — úgy hisszük, hogy a tekintetes Osztály is azon a véleményen van, — hogy csak a jelölendők közt kell rátermettség tekintetében összehasonlítást tennünk, míg azoknál, akiknél az életrajzi adatokból kitűnik, hogy eddigi működésük során nem volt alkalmuk bővebb tanúságot tenni a tanári pályára való rátermettségükről, részletesebb bírálat nem volna indokolt.
