Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem egyetemi tanácsülések, 1965-1966

1966. március 16. (361-449/2.) - 3. Jelentés az oktatási módszerek fejlesztéséről és új eszközök alkalmazásáról (377-415.,

adni ugyanazt az anyagot és nem IMI elég Idő tmak a megemésztésére. Ellenben helyen lenne az előadási érák számának csökkentése azokon a tanszékeken, ahol van megfelelő jegyzet és tankönyv, éa igy a gyakorlati érák számának növelése nem növelné a gyakorlatok anyagát. Tudniillik mindig az a veszély áll fenn, hogy

1

1! gyakorlati érák szárna nagyobb, akkor mindig több zárthelyit éa rajzfeladatot kívánnak meg a hallgatóktól, - mégpedig éppen a fiatal oktatók, akik maximalisták ebben a tekintetben. Küzdeni kell tehát, hogy az építőipari éa vasbeton gyakorlatokon bizonyos mértéket tudjanak tartani, mert néhány évvel ezelőtt igen komolyan gyakorolták a vasbeton gyakorlatokon azt, amit leadtunk abból a célból, hogy a hallgatók megemésszék. Az a kívánság, hogy a hallgatók folytatólagosan tanuljanak, szinte keresztülvihetőtlen. Hn a gyakorlaton a legfautósabb dolgokat átveszem, és rákényazeritem a • hallgatókat, hogy az oktatóval együtt tanuljanak, akkor el tudok érni valamilyen eredményt. Amikor én tanultam, 48 volt az átlagos éraszámunk. A felszabadulás után 43-52 volt az óraszám, de olyan módon, hogy ebből jelentős óraszámot tett ki a tanköri foglalkozás. Állítom, hogy soha olyan jó hallgatók nem jöttek ki az agy etemről, mint akkor, amikor a normál gyakorlati órákon tulmanően, majdnem ugyanannyi volt azoknak a gyokorl