Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem egyetemi tanácsülések, 1964-1965

1965. március 23. (356-510.) - 1. Az oktatási reform szerinti oktatás vizsgálata és ellenőrzése (357-420., - 450-472.)

- 15 1478/1965. ző egyidejű maximuma mellett lesz a legnagyobb. Kölcsönhatásról van tehát szó: helytelen és félrevezető volna az előadást kizárólag az előadót tekintve bírálni vagy dicsérni. A fentiekből logikusan következik egyrészt az, hogy az előadások mennyiségének a jelenlegi szint alá csökkentése általánosságban nem támogatható, másrészt pedig az, hogy a két tényező javításán folyamatosan, rendszeresen munkálkodni kell. Lényeges továbbá az is, hogy az oktatás gerincének általában - a tárgyak nagy részénél - az előadást tekintve, nem is szabad, hogy vitatható legyen az,. hogy vajon el kell-e járni az előadásokra vagy sem. Az előadásokon ott lenni, figyelni, jegyezni a hallgatónak olyan lényeges feladata, mely alól felmentés nem adható. A ráhatást, a tantárgy anyagával való kényszerű foglalkozást nem pótolja az otthoni tanulás, különösen nem akkor, ha ez a vizsgák előtti néhány napos jegyzet-lapozgatásra zsugorodik össze. /Nem áll ezzel ellentétben az, hogy levelező tagozatokat is működtetünk: ha ott a beiskolázás helyes, a helyzet a nappali oktatástól alapvetően különbözik./ Annál inkább furcsának kell Ítélnünk azt a jelenséget, mely a Jövő Mérnöke c. lap /"A Budapesti Műszaki Egyetem és az Építőipari Műszaki Egyetem Lapja"!!/ 1965* március 15-i, XII. évfolyam 9« számának vezércikkében tükröződik: az előadásokkal szemben elfoglalt frivol hang, az ott megnyilatkozó szemlélet szégyene a diákságnak, és annak a lapnak, mely mindezt állásfoglalás és kommentár nélkül leközli. Egészen természetes az, hogy nem minden előadó elégíti ki a jogosan megkívánt követelményeket, de másfelől nem minden tantárgy hemzseg az érdekfeszítő témáktól és sok hallgatóság attitűdje egyáltalán nem segiti elő a tanulást,,ami nélkül pedig szakember, mérnök még senki öom lett*