Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem egyetemi tanácsülések, 1963-1964

1964. május 15. (735-848.) - 1. A reformoktatás módszertani kérdéseinek megvitatása (741-848.)

- 25 ­Meggyőződésem, xxogy a tankönyvek nem póxolják a jegyzeteket. Egyrészt azért nem, mert a tankönyvek uj kiadásai nem 3 éven­ként jelennek meg. Nem tudom, hogy van-e arra példa, hogy egy tankönyvből 3 éven belül uj kiadás jelent meg. Nincs mód arra, hogy tankönyvekből ennyire sürü iaokozöicDen törten je­nek uj kiadások es ezt nem is lehet megkivannx, mert tan­ko«jnt« könyvkiadási kapacitásunk sem uimá el ezt. vélemé­nyem azakeval egyezik, akik azt a nézetet vallják, hogy a tankönyvnek szakkönyvnek kell lennie, a közvetlen oktatást pedig a jegyzetnek kell ellátnia. Jegyzetet kell kiadni 2-3 évenként, még hozzá nem heti óránként számított 1-2 iv terje­delemben, hanem 4-5 iv terjedelemben. A jegyzet alkalma® arra, hogy az időközi tanulmányokat visszatükrözze és na­gyon alkalmas arra, hogy az oktatási tapasztalatok leszür­hetők legyenek és azokat visszaadja. Teljesen hibás az az elv, amely azt mondja, hogy amely tárgyból jó tankönyv van, abból nincs szükség jegyzetre. A jó tankönyv értéke is idő­leges és ezért abból is szükség van jegyzetre. A máaik, amiről szólni akarok: a hallgatók jegyzetelése és a folyamatos tanulás ellenőrzése. Nagyon helyesnek tartom azt a javaslatot, amely az előterjesztésben megtalálható, hogy a rendszeres jegyzetkészitést a hallgatóktól meg kell követelni. Kétségtelen, hogy a jegyzetkészítés bizonyos i­dőt el von a hallgatók figyelmétől és talán nem tudja olyan precízen követni az előadás folyamát, ha tökéletes jegyze­tet akar készíteni. Éppen ezért nem kellene a tökéletes

Next

/
Oldalképek
Tartalom