Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem egyetemi tanácsülések, 1963-1964

1964. május 15. (735-848.) - 1. A reformoktatás módszertani kérdéseinek megvitatása (741-848.)

- 8 és akkor a gyakorlatokat vezethetnék a oejá-ró kollégák is. Jelenleg azonban ez még nem járható ut. Ezért megvitatás tárgyév, lehetne tenni azt a gondolatot, hogy esetleg az elóadők, vagy esetleg a tárgyfelelős is vezessen gyakorlatokat és ők állitsák össze a gyakorlatok tematikáját, amiből következne, hogy nem ismételné egymást az előadás és a gyakorlat. Meg kellene vitatni, hogy ezt a gondolatot mennyiben Illetne végrehajtani. A másik szempont amiről szólni akarok, a kötelező óralátogatás és a katalógus kérdése. Ugy gondolom, hogy ha a hallgatók érzik azt, hogy a feladatok-végrehajtása érclekében szükségük van az előadások látogatására, akkor fokozatosan elesik a katalógus-olvasás igénye. Érzésem szerint meghanikus módszer az, ha a jelenlétet azzal követeljük meg, hogy névsor olvasunk. Ez csak rontja az előadásokat. Sok esetben az előadások anyaga és a gyakorlatok anyaga nem kényszeriti a hallgatókat az aktiv részvételre. A következő probléma: a tankönyv, a jegyzet, az utmutató és a vizsgaanyag kérdése. Mi legyen a vizsga anyaga, mit kérjünk számon, mit tartalmazzon a jegyzet, a tankönyv és mi legyen az előadások .anyaga? Az a helyzet alakult ki, hogy a hosszútávra megirt tankönyv előbb-utóbb elvesziti a korszerűségét. Egy-egy tankönyvet kb lo-15 évi időtartamra szoktak irni, márpedig szükséges, hogy a közbenső időszakban!s - a technika és a tudomány fejlődésével párhuzamosan - kibocsájtásra kerüljenek bizonyos anyagok. Ezért ugy gondolom, hogy rend-