Építőipari Műszaki Egyetem egyetemi tanácsülések, 1953-1954
1954. március 26. (113-125.) - 1. Bejelentések (113.) - 2. „Egyetemi oktatásunk továbbfejlesztésének módszertani alapelvei” (113-125.)
Jegyzők ö n ,y v az 1954. március hó 2b-án tartott Egyetemi Tanácsülésről. Rados rektor e t. megnyitja a Tanácsülést és néhány bejelentés t tesz; 1./ Az Oktatásügyi Miniszter dr. Vásárhelyi Boldizsár professzort, a Mérnöki Kar dékánhelyettesét oktatási rektorhelyettessé nevezte ki. A Rektor et. megköszöni Vásárhelyi et. eddigi dékánhelyettesi munkáját. Salamin Pál egyetemi docens a Mérnöki Karra dékánhelyettesi kinevezést nyárt. 2./ R^dos et. ismerteti a Mérnöki Kar és Épitészmérnöki Kar aranydiplomára vonatkozó javaslatait. E szerint a Mérnöki Kar javasolja aranyáiploma kiadását: Oltay Károly, Barsy Fároly, i-akos Adolf, Lórinczi Mihály, Mattyók --ladás, Ney Ákos Révész Andor, Scháfer Ármin, Szeberényi Jenő részére. Az Épitészmérnöki~Kar javasolja aranydiploma kiadását Csányi Károly ny. egyetemi tanár részére. A Tanács egyhangúlag elfogadja az ara,nyd iplomák adományozására vonatkozo javaslatokat. Az aranydiplomák kiosztásé. Április 4-én a felszabadulás ünnepének évfordulóján lesz kiosztva. Egyetemi oktatásunk továbbfejlesztésének módszertani alapelve i. Előadó: Kónya Albert miniszterthelyettes et. Kónya e t. néhány kiegészitést tesz a kiküldött anyaghoz: A minisztérium kiküld#*te az egyetemi oktatás^ megjavitására kidölgozott módszertani alapelvéket. Feladat annak a helyzetnek vázolása, amely a műszaki felsőoktatás előtt ma áll és ebbe a mimikába belefoglalva ismertetni a módszertani féladatokat. Ennek a^napirendnek súlypontja a hozzászólásokon, ill. az azokból kialakuló vitákon lerftye^ • be gye n. A tanácsülés vitája után, a tanszékeken kell, ^széleskörű vitaxytíAc megindul^j*®-, hogy a módszertani alapelveket hogyan lehet az egyes tantárgyakban megvalósitani. Fontos, hogy ezeken a vitákon keresztül a minisztérium javaslatokat kapjon, amelyek alapján tovább tudja javítani az utasitást a rendelet kiadása előtt. Meg lehet állapitani, hogy a műszaki felsőoktatás lényeges fejlő ésen ment keresztül a felszabadulás óta. Ez a fejlődés történt a létszám, az összetétel, a szakositás, az oktatási elméleti és gyakorlati megvalósitása területén. A további fejlődés megvalósításához azonban a rnég meglévő hibákat feltétlenül ki kell küszöbölni. Módosításokat kell végrehajtani elsősorban a létszám területén. Szükségszerű volt, különösen a műszaki felsőoktatás területér^ a népgazdaságban jelentkező nagy igények kielégitése. Azonban a mennyiségre való törekedés közben-háttérbe szorult a minőség szempontja, ezért ma a minőség megjavítására kell a súlyt helyezni. Erre meg van a lehetőség. A már beiskolázottak kielégitik az eddigi legsürgősebb igényeket. Mód van a hallgatóság létszámának megállapításánál a minőségi követelményeket fokozottan tekintetbe venni. Másik fontos kérdés a műszaki felsőoktatás szakosításának területe. Ezen a területen is a fels®badulás óta komoly eredmények vpltak. fiz azonban a munka lendülete közben és az ipar részéről felmerült igények kel^ő felülvizsgálata nélkül túlzásba ment. Ebben az évben aj^ ormiba ^j/UOf^ nszakok száma 48, ez a szám azt mutatja, hogy messze továbbá?" lé^éo t&ptcnt ogon 1 a IcjUliiL ea a" józan mértéknél. Cny
