Budapesti Műszaki Egytem - Értekezletek, 1964-1965
1965. február 10. (1-11.)
4 képesek a hallatok megoldani. Ez nem & matematikai tanszékek bűne, hanem az egész egyetemi oktatás számlájára Írandó. Ez az e-$yik problémakör* A tásik ami felmerült a pelitikai ideológiai tárgyak kérdése, ahol a számítások azt matatják, hegy pelitikai gazdaságtanból nincsenek na^obb problémák, tudományos szocializmusból körülbelül 30?&-os túllépés van és filezófiaból körülbelül 70% túllépés van az itt korvonalazott normákhoz. Sajnos ebbe az egyetemi vezetés közvetlenül nem avatkozhat be, mert az ideológiai tárgyak egy másik főosztályhoz tartoznak, országosan elöirjók a feladatokat, de megkértem az illetékes Rektorhelyettes elvtársat, a központi oktatási rektorholyettest, Devics elvtársat, hogy hivja össze az ideológiai tárgyak tanszék- vezetőit tárják fel hol vannak nehézségek és hol forduljunk javaslattal a Művelődésügyi Minisztériumhoz ennek megszüntetése érdekében. He higyjük azt sem, hogy a 36 óra természeti törvény, mert több elyan Egyetem van, akár az NDK-t vesszük például, akár a Szovjetuniót, akár mint az Amerikai Esésűit Államokat, ahol mérnököket képeznek ki heti 2á órás terheléssel, de érdekes módon ett is nagymértékben számítanak a hallgatók otthoni, önálló munkájára. A 36 órát nem szabad fétisként kezelni, de nem javasaiéin, hoty itt ennek vitatásába belemenjünk, mert 3 évi munkával összehoztunk egy reformot, jó lenne ezt néhány évig érintetlenül hagyni és nem újabb viták ágyét elvetni. A norma azért is egészséges, mert igy elveti a viták alapját, így nincs fontos és kevésbé fontos tárgy. A reformtantervben le van szögezve, ho(Jy kinek hány órája van és ennek megfelelően csatlakozik hozzá az arányes etthoni munka. A másik kérdés ami ezzel szorosan összefügg az évfelyamfelelő- sök rendszere. Ez egy kis többletmunkát feg jelenteni az elkövetkezendő hetekben a tans ekeknek és a dékáni hivataloknak, mert ezeket az elképzeléseket végre kell hajtani, de ez bőven meg feg térülni későbbi munkánkban. A terhelési tervok elkészítésénél a tanszékeknek az a föladata, hogy megállapítsák, hogy egy- egy rajzfeLadatnak, sz imitási feladatnak az elkészítése hány órát vesz igénybe. Lehet, hogy első alkalomra a tanszékek nem fogjak ezt az időt jól meghatározni, én mégis remélem, hogy többe*-kevésbé sikeresen lehet majd megoldani a normák kiszámítását. Az a kérésem a tanszékek felé, h© y ezt a hallgatóságai is közöljék. Ennek kettős <> Íja van. Az egyik az, hogy a hallgató látja, ho^y a különböző feladatok milyen súllyal szerepelnek, tehát hegy az egyik eL,y 10 órás feladat, a másik egy 100 órás feladat és ezekre ennyi időt kell ferditani, a másik pedig - és ebben se ami szógyelni való nincsen - ha kiderül, hogy az amit mi 20 órában Ígértünk a hall a- tónak az 100 órát vesz igénybe, akkor azt a hall ató jelzi. Ez nem fele őőségrevon s lesz, de fel kell tárni, hogy itt valami alapvető probléma mutatkozott ebben a tekintetben. Ha úgy nézzük, hogy az oktatás egy olyan kétoldulu dolog, mely mind a tanszék, mind a hallgatók érdekét képviseli, akkor azt hiszem ez az együttműködés igen hatékony lesz.
