Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Szabó Bence: „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei - Kitekintés: A kecskeméti székhelyű főszolgabírói hivatal hatáskörébe rendelt körzet ügyei
Szabó Bence f el. Különösen a ritkán lakott, tanyás vidékek lakói éltek mindennapi aggódásban, rettegésben, hiszen az őket ért atrocitásoknak tanúi nem voltak. „Jelentem - olvasható a csongrádi főszolgabíró főispánnak címzett megrázó jelentésében „hogy a román katonák állandóan bandában járnak tanyáról-tanyára, ott pénzt, értéktárgyakat és jószágot rabolnak, sőt a legelő jószágokat fegyverrel lövöldözik le, mi által még a lakosság testi épségét is veszélyeztetik. [...] Több esetben tisztességes nőket meg- becstelenítettek, sőt fejletlen leányokat is és éjjel a külterületeken lakókat felverik, tőlük bort, élelmiszert és pénzt követelnek,’n32 A sértettek és a közigazgatási hatóságok által tett panaszokra érdemi intézkedés, megtorlás nem történt. A megszállás előrehaladtával a köz- és vagyonbiztonság helyzete semmit sem javult, sőt, ott is felütötték fejüket a katonák által elkövetett rablások, jogtalan rekvirálások, erőszakoskodások, ahol addig legfeljebb esetileg fordultak csak elő. Kiskunhalas város polgármestere 1919. szeptember 26-án kelt, a főispánhoz címzett felirata alapján a város környező pusztáin előforduló atrocitásokról számolt be. Felhívta elöljárója figyelmét, hogy a hivatalos panasztételhez az elkövetők személy- azonosságának megállapítására vonatkozó leírást a lakosoktól nem lehet elvárni, hiszen: „a cselekmény elkövetésekor a megrémült embereknek eszébe sem jutott, hogy valami ismertető után nézzenek, az meg egyenesen lehetetlen, hogy a fegyveres románok kiléte után a pusztában lakó emberek tudakozódjanak.”*33 Az oktatás, a közművelődés a megszállt térség egészében súlyos sebeket szenvedett el. Különösen fájó, helyrehozhatatlan károk érték a városok patinás középiskoláinak, közgyűjteményeinek évszázadok alatt féltő gonddal gyarapítóit gyűjteményeit, berendezési tárgyait. Kiskunhalas polgármestere 1919. augusztus 27-én telefonon fordult a főispánhoz, segítő közbenjárását kérve a helyi református főgimnázium pótolhatatlan értékű könyv- és régiségtárának védelme ügyében434. Miután ugyanis a várost megszállta a román hadsereg, az épület katonai szálláshely lett. Ezzel együtt a gimnázium kiürítésig a középiskolai tanítás kénytelen volt halasztást szenvedni. A felvázolt pusztításnak a főispáni hivatal sem tudott gátat szabni. Egy szeptember 5-én kelt, a helyettes polgármester kézjegyével ellátott levélben olvasható, hogy továbbra is laktanyaként szolgált a főgimnázium épülete, annak minden velejárójával: „a Kiskun- halasi főgymnasium épülete és udvara [...] lovak által bepiszkoltatott, 526
