Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Szabó Bence: „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei - Kitekintés: A kecskeméti székhelyű főszolgabírói hivatal hatáskörébe rendelt körzet ügyei
A Kalocsai és Kiskőrösi járások főszolgabíróinak panaszai mellett Kiskunhalas város polgármestere is beszámolt a román csapatok részéről megnyilvánuló kirívó önkényeskedésekről. A Kiskőrösön állomásozó román királyi gyalogezred parancsnoksága a Kiskunhalas város gazdaságában termelt és az ellátatlan lakosság részére felhalmozott több mázsa burgonyát és mintegy 60 mázsányi gabonát erővel zár alá vette és intézkedett annak elszállításáról. A jogellenes rekvirálás ellen a város közélelmezési biztosa panasszal élt, de a helyi zászlóaljparancsnok az intézkedést jóváhagyta, így a város semmit sem tehetett az ügyben. A termőadottságai miatt békeidőben is gabona-behozatalra427 szoruló Kiskunhalason a fennálló élelmezési gondokat tovább súlyosbította, hogy a város két legtermékenyebb pusztarészét a katonai közigazgatási beosztás révén elcsatolták, így a megmaradt birtokok révén végképp lehetetlen volt élelemmel ellátni a város lakosságát.428 Kiskunfélegyháza térségében a helyi katonai parancsnok a hivatalos eljárásrendet figyelmen kívül hagyva, szóbeli utasításokkal végeztetett nagyarányú rekvirálásokat. A Kecskeméti Közellátási Hivatal megkerülésével kiadott, tetemes meny- nyiségű gabona- és takarmánybegyűjtésre vonatkozó utasításokat folytatólagosan végre is hajtatta a községi elöljáróságokkal,429 illetve önhatalmúlag, katonai erőszakkal szedette be a kirótt kvótákat 430 Az állandó jogellenes rekvirálások a járás közellátását aggasztó helyzetbe hozták. A megszállt területen a közbiztonság állapota semmivel sem volt megnyugtatóbb, mint Kecskemét vidékén. Sőt, a főispáni hivatal székhelyétől távolabb élők jószerével teljesen magukra maradtak, legföljebb egy- egy főszolgabírói jelentés, községi bírói kérelem hívta fel a figyelmet az Alföld elzárt tanyavilágán zajló drámákra. A napi megélhetés küzdelmein, a gazdálkodás ellehetetlenülésén, a beszolgáltatási kötelezettségek terhein is túlmutató gondot jelentett a megszálló csapatok erőszakos magatartása a civil lakossággal szemben. A Csongrádi járás főszolgabírója már augusztus hónapban jelenteni kényszerült, hogy a járás területén sorozatosan ismétlődő bűncselekményeknek van kitéve a lakosság, „a román katonák lépten-nyomon rabolnak és garázdálkodnak”.431 A teljességgel kiszámíthatatlan módon és időközökben rekviráló katonák, a fegyelmezetlenül, sokszor lerészegedve a vidéket járó portyázó csapatok a védtelen lakossággal szemben számtalan esetben erőszakosan léptek 525 „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei
