Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Szabó Bence: „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei - Kitekintés: A kecskeméti székhelyű főszolgabírói hivatal hatáskörébe rendelt körzet ügyei
Ilyen körülmények között a beszolgáltatások határidős teljesítését, a közellátási feladatok végrehajtását a lehetetlennel volt határos maradéktalanul teljesíteni. A közlekedés tiltása, a posta és távirda szünetelése miatt a járások közigazgatását nem lehetett normálisan megoldani. A hadiállapotok okozta zűrzavar és ideiglenesség időről időre felvetette az eredetileg megállapított illetékességi területek korrekcióinak szükségét. Ennek során következett be a 10. román gyalogezred megszállási körzetéhez sorolt, a Kiskőrösi járásba tartozó Mélykút, Jánoshalma és Kisszállás községek Kiskunhalas város fennhatósága alá helyezése, mivel azok irányítása a járási főszolgabírói hivatalból ilyen körülmények között lehetetlennek bizonyult. Mélykút csak névleg tartozott a román katonai közigazgatás alá, ténylegesen a szerb megszállási övezetbe esett, továbbá Kisszállás és Jánoshalma a budapesti antantmisz- szió rendelkezése alapján megszállási övezeteken kívüli, úgynevezett semleges zónába estek. Ennek értelmében területükön megszálló csapatoknak sem tartózkodni, sem rekvirálni nem volt szabad. Ugyanígy a Jánoshalmával szomszédos, de jogilag szintén semleges zónába sorolt Rém és Borota esetében is kezdeményezte a rendezett tanácsú város polgármestere Kiskunhalas közellátási és közigazgatási illetékességéhez való csatolásukat, végül pedig a Harkakötöny puszta feletti fennhatóság elismerését is.408 1919. szeptember elején a közigazgatási és közellátási beosztás tekintetében Bugac-Monostor puszta Kecskemét városhoz csatlakozott, Alpárt Kiskunfélegyháza városhoz osztották be, míg Sövényháza és Kistelek községeket Csongrád vármegye tiszántúli (csongrádi) járásához sorolták át. A csongrádi főszolgabírónak az intervenció első időszakában készítettjelentésén keresztül bepillantást kapunk a megszállás teljes terhét cipelő magyar vidék magárahagyatottságába, kiszolgáltatott, reménytelen helyzetébe. A főszolgabírói hivatal a jelentés elkészítéséig az illetékességébe tartozó Csanytelek és Tömörkény községekkel érintkezésbe sem tudott lépni (a kiskőrösi járás esetében ugyanez volt a helyzet Csengőd környéki pusztákkal409), mert a románok még a közigazgatás vezetőinek sem adtak szabad mozgást lehetővé tevő igazolványokat. A területet ellenőrzés alatt tartó katonai térparancsnok megtagadta a lakosság mindennemű mozgását, benne a Tiszán való átkelését is, így 521 „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei
