Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Szabó Bence: „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei - Társadalmi válságjelenségek — morális következmények
tisztség nagyon kényes természetű, mivel azonban úgy a háború alatt, valamint a jelenlegi viszonyok mellett is a legtöbb tisztviselő súlyos, felelősségteljes oly állást tölt be, mely szintén alkalmas lehet a közhangulat ellene irányítására, és továbbá, [...] tisztviselőről és nem pedig nyugdíjas alkalmazottról van szó, ezért fenntartja a tanács előbbi kijelölését, más alkalmas egyén hiányában”366 - támasztotta alá érveivel döntését a város végrehajtó testületé. A megszállással járó traumatizált lélektani állapot, a folyamatos nyomás, rettegéssel teli hónapok a társadalom széles tömegeiben hagytak hosszan tartó, nehezen kiheverhető nyomokat. A lelki folyamatok hatása és következményei közvetlenül csak nehezen ragadhatok meg, de a torzulások indirekt jegyei az élet számtalan területén megfoghatók. Kecskemét törvényhatóságának 1919. december havi polgármesteri jelentése a közegészségügy helyzete kapcsán mindennél beszédesebben szól arról, ami lejátszódott ezrek, tízezrek életében az évekig húzódó hadi-, majd négyhavi „hódoltsági” állapot során, mindez hogyan változtatta át, forgatta ki emberi mivoltukból a legnehezebb, legreménytelenebb helyzetben élőket: „A közegészségi állapot a hosszú háború, proletárdiktatúra és román megszállás folytán is előállott nyomorúságos viszonyok következtében igen nagy mértékben megromlott” - olvasható a decemberi közgyűlés elmúlt hónapokra visszatekintő értekezésében, majd így folytatódik: -,,A lakosság nagyfokú lelki törődöttsége, hiányos táplálkozása és megromlott lakásviszonya miatt, főleg a tuberkolózis, a venereás bajok [azaz: nemi betegségek], az ideg és elmebántalmak szaporodtak fel, valósággal nagy tömegek hisztériáját, fé/őrültségi állapotát észlelhettük, majdnem minden embernek megbillent a lelki egyensúlya, a legtöbb ember csak magával törődött, dolgozni egyáltalában nem akart, szülők elhanyagolták a gyermekeiket s hozzájárulva ehhez az igen nagy tejhiány, magasra hágott a csecsemő halálozás, a zsúfolt lakásokban elterjedté vált a különben ártalmatlan , de igen kellemetlen baj, a rühbetegség és a többi, a rossz táplálkozással és tisztáta- lansággal járó mindenféle bőrbántalom. ”367. A Kecskemét és vidékének közállapotairól, megrendítő egészségügyi, mentálhigiéniás és szociális viszonyairól adott helyzetkép hűen tükrözte a megszálló katonaság által hátrahagyott szomorú helyzetet. 507 „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte." Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei
