Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Szabó Bence: „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei - A román csapatok kivonulása
Szabó Bence ■ A román csapatok kivonulása A háború, a forradalmak és a megszállás véget nem érőnek tűnő megpróbáltatásai a lakosság utolsó tartalékait is felemésztették. Ezzel szemben számos forrás tudósít arról, hogy a szükségen felül begyűjtött terményekkel, rekvirált állatokkal, takarmánnyal mennyire pazarlóan, felelőtlenül bánt az inváziós hadsereg („...megszámlálhatatlan mennyiségű kocsi szénát requiráltak önkényesen, úgy hogy a lovak hasig állanak a jó szénában s az által annyi szénát elprédáltak, hogy szűkösen elég lett volna a község összes lovainak”368 - olvasható az eltékozolt terményekre felhozott példa Kiskunmajsa közgyűlési jegyzőkönyvében). Hasonló beszámolók szólnak a leszerelt, kirabolt üzemekről, elkobzott vagy éppen teljesen tönkretett járművekről, szerelvényekről, épületekről, közművekről is. Mind a ténylegesen elrekvirált élelmiszer-mennyiségek, elhurcolt állatállomány és termelőeszközök, mind pedig a beszolgáltatás erőszakossága és jogtalan volta egy alig leplezhető fosztogatás, néhol értelmetlen károkozás jellegét öltötte magára. A megszállt övezet módszeresen végrehajtott kifosztása és a végsőkig való legyengítése már a tél beállta előtt tarthatatlanná tette a lakosság helyzetét. A vesztes fél javainak hadizsákmányként való kezelése a közvetlenül a csapatkivonást megelőzően benyújtott igények alapján is nyilvánvalónak tűnik. A Román Királyi I. Vadászhadosztály intendatúrája csapatainak átvezénylése előtt, 1919. szeptember közepén a teljesen kifosztott, kizsarolt város felé egy olyan követelést nyújtott át, mely meny- nyiségét tekintve eltúlzott, határidejére nézve pedig irracionális volt. A teljesíthetetlen igénylés szerint a városnak a román királyi hadsereg 12 ezer főnyi katonájáról, továbbá 7203 lónak 30 napi szükségletéről kellett volna gondoskodnia. Ráadásul, amint arra Sándor István memoranduma is rávilágít, az önmagában is lehetetlen követelés az ellátandó katonák létszámához képest aránytalanul túlzó mennyiségeket szabott meg. Emellett bizonyos termékek, mint például a szappan, vagy gyertya olyannyira hiányoztak nemcsak a kereskedelem és közellátás kínálatából, de a lakosság háztartásaiból is, hogy előteremtésük a lehetetlennel volt határos. A benyújtott igénylések jócskán túlhaladták a 508