Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Szabó Bence: „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei - Társadalmi válságjelenségek — morális következmények
Szabó Bence A feszültségek fokozódásával növekvő elkeseredéssel legközvetlenebb módon a terményösszeírást és -begyűjtést végző hivatalnokok szembesültek. A helyzet elmérgesedésével már a bizottságok kirendelt tagjainak épsége és otthon maradt családjuk személyi biztonsága forgott nap mint nap veszélyben. A gabona elszámolásra kijelölt kecskeméti tanítók egy alkalommal a városi közélelmezési hivatalhoz adtak be tiltakozó memorandumot, melyben kategorikusan kijelentették, hogy - lelkiismereti okokból - megtagadják a gazdák által elvermelt, elrejtett készletek feltárását: „Tekintettel arra, hogy az eljárás eredményes lefolytatása végett a termelők által a román katonaság elöl elrejtett kelásott:/ terményeket azok mennyiségének megállapítása végett fel kellene ásatnunk, aggályaink vannak az iránt, hogy a feltárandó készleteket a folyton cirkáló és rekviráló román katonaság elviszi.”364 A kiskőrösi járásban a tiszti értekezlet egyhangú határozatával kimondta: addig nem hajlandó a járás területén a beszolgáltatásokat és összeírásokat teljesíteni, ameddig az idegen katonai megszállás fennáll, mivel „amint egy készletet már csak kimutatunk, azt a megszálló katonaság le foglalja és elviszi, [...] s végül mert az átvételre bizottsági tagokat ez idő szerint semmi körülmények között nem lehet kapni s mert az amúgy is terményeitől megfosztott közönség a rekvirálás nevének a hallatára is a legnagyobb ellenszegüléssel van és kész azt mindenkép megakadályozni,”365 A főispán a járási értekezlet határozatát megsemmisítette és az összeírásra vonatkozó rendeletek azonnali betartására és betartatására szólította fel erélyes hangon a főszolgabírót. Számos forrás számol be arról, hogy a testet-lelket felemésztő hivatali tisztségektől, állások elől miképp húzódoztak a feladatra kijelölt hivatalnokok. Csak példaképp: Bartha Kálmán a Közélelmezési Hivatal vezetője kinevezését követően több ízben lemondott, visszavonulási szándékát azonban a városi tanács nem fogadta el. Sándor István polgármester 1919 augusztusában ugyancsak a visszavonulás mellett döntött, nyugdíjazását kérve. A városi lakáshivatal élére augusztus végén kinevezett tisztviselő, a hivatalt övező közgyűlölettől tartva, jelölését azonnali mód visszautasította. Ennek ellenére a városi tanács úgy döntött, hatalmi szavánál fogva döntésénél megmarad, kijelölését ha kell, erővel is fenntartja. „Tudatában van a városi tanács annak, hogy ezen 506
