Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Szabó Bence: „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei - Törvénytelenségek, jogsértések, bűncselekmények - A lakosságot ért károk
hogy saját lovaikkal, kocsijukkal teljesítsenek szolgálatot. Előfordult alkalomszerű fogatoltatás, de volt olyan eset is, mikor napokig tartott a szolgálat. Nem volt egyedülálló annak a csalánosi gazdának az esete, kinek fia fuvart volt kénytelen teljesíteni a hadseregnek elöfogatosként, két lovával és saját kocsijukkal. Háromnapi szakadatlan szolgálat után a lovakat annyira kifárasztották, hogy hazatértük után nem sokkal mindkét állat elpusztult.254 Egyéb feladatok, főképp szakmunkák elvégeztetése kapcsán is bőven alkalmaztak kényszerítő eszközöket a megszállók. Egy kecskeméti kovácsot például az átvonuló román katonák testi erőszakkal szorították rá a kényszerű együttműködésre: „kényszerítettek - vallotta panaszbeadványában hogy lovaikat vasaljam meg, mivel kovács vagyok. 2 napig dolgoztam nekik, és még bántalmaztak is. A szerszámaimat összeszedték és mindenemet elvittek.”.255 A munkakötelezettségen túlmenően a kovácstól értékes ruhaneműket és élelmiszert is elrekviráltak a távozó román katonák. Egy szállásadásra kötelezett, feltehetően asztalos szakmával rendelkező lakosnál az alábbi magyar nyelven írt (vagy fordított) üzenetet hagyta kis papírcetlin a nála megszállt katonatiszt: „Az árát megfogja kapni, a vasat ön vegye meg a boltból, mert én nem járhatok utána. Holnapra vagy holnap utánra késznek kell lenni mert lehetséges, hogy elmegyek Kecskemétről, és a deszkát nem vihetem magammal. Ha nem akarná megcsinálni kénytelen vagyok más eszközökhöz nyúlni. [...] román csendőr hadnagy”.256 Az üzenet mellé a láda rajzát is mellékelte a „megrendelő”. A lakosságnak okozott anyagi károk legtöbb esetben hivatalos eljárásnak - rekvirálásnak, házkutatásnak - beállított túlkapások voltak, azonban számtalan dokumentum olvasható olyan esetekről, melyek kizárólag bűncselekménynek minősíthetők. A sok esetben igen laza ellenőrzés alatt lévő, járőröző, kószáló katonák kecskeméti tartózkodásuk rövid ideje alatt több esetben is követtek el betöréses lopásokat, zárak felfeszítésével vagy besurranással. A vagyonbiztonság gyengeségének leginkább itt is a külterületi tanyák, pusztai házak, pincék voltak kitéve. Rekviráláskor, ha a gazda nem tartózkodott a helyszínen, felfeszítették a zárakat, betörték az ajtókat, hogy az értékekhez hozzájuthassanak, de nem egy esetben kecskeméti üzletek, iparosműhelyek értékes árui is a tolvajok áldozatául estek.257 Sokszor azonban úgy törtek be lakásokba, hogy az ott alvókat is otthon érték.258 Egy ágasegyházi gazda számolt be 481 „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei
