Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Szabó Bence: „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei - Törvénytelenségek, jogsértések, bűncselekmények - A lakosságot ért károk
Szabó Bence a ugusztus elején megtörtént esetükről, mikor is az ott átvonuló, Izsákra tartó románok bementek hozzájuk. A gazda ekkor épp Izsákon volt, csak a felesége és gyermekei voltak a házban, kik ijedtükben kiszaladtak, és a közeli szőlőkben megbújva várták ki a fosztogatás végét. A katonák a család otthonát teljesen felforgatták, majd a rabolt élelemmel és készpénzzel sietve távoztak.259 Augusztus 12-én, éjjel 12 órakor a Máriahegy egyik házában is az otthon tartózkodó asszony lélekjelenlétén múlott, hogy a tanyába betörő 4-5 román katona elől épphogy meg tudott szökni, így az eset végül „csak” rablással fejeződött be.260 Hasonló „horror” történet gyakori előfordulását még számos elbeszélés rögzítette, mint például Urrét puszta egy tanyáján lakó, gyermekeivel egyedül élő asszony: „Folyó hó 4én éjjel 7 ismeretlen nevű román katona lakásunkra betört és úgy engem mint leányaimat és fiamat üldözőbe vették, illetve a lakásunkból kizavarták”, majd ezt követően a házat kirabolták.261 Kecskemét vidékének kis gazdaságok hegemóniájára alapuló birtokstruktúrája, tájföldrajzi adottsága folytán a megszálló csapatok által okozott kártételek, beszolgáltatási kötelezettségek döntő mértékben a tanyavilágban élő parasztgazdaságokat érintették. Természetesen mindezek mellett akadtak nagygazdák, jól felszerelt, korszerűen gépesített mezőgazdasági üzemek, telepek is a térségben, melyek önmagukban igen jelentős veszteségeket szenvedtek el. Esetükben a károkozás jellege és volumene eltért a parasztgazdaságok üzemméreténél megfigyeltektől: egyrészt a beszolgáltatás mértéke meghaladta a kisebb gazdaságokét (igaz, erre a legkevésbé sem voltak tekintettel a rekviráló csapatok), másrészt pedig korszerű gazdasági felszereléseik, a telephelyeken felhalmozott gépek, berendezések, továbbá a nagy tételben feldolgozott és elraktározott termények delejes vonzerőt jelentettek. A nagy gazdaságok kifosztásával a megszállók sokszor csillagászati összegű anyagi károkat okoztak, távlatilag pedig minden bizonnyal ágazati szinten érzékelhető, komoly termelékenységi-jövedelmezőségi visszaesést idéztek elő. Nem egy esetben a rekviráló katonák már a termények betakarítása előtt „megszállták” a majort, telepet, és a terményeket a betakarítás után, a gabonát a cséplőgép mellől vitték el. Példaképp felemlíthető a Szentkirályi-féle bugaci gazdaság esete, hol már a gabonacséplés idejére állandó román őrszemeket rendeltek ki, 482
