Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Szabó Bence: „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei - Törvénytelenségek, jogsértések, bűncselekmények - A lakosságot ért károk
Szabó Bence s aját otthonukból, ahogy ez például egy úrréti család esetében is történt. Nem elég, hogy a tanyából gyakorlatilag minden értéket elvittek (132 ezer korona kárt téve!), de „engem családostul együtt elkergettek a tanyából és a kivonulásig nem is lakhattam a tanyán, így állott elő azon körülmény, hogy mindenemből kiforgattak”™ - szólt a családfő a kárbejelentés alkalmával felvett jegyzőkönyvben. Több esetben a birtokba vett házat, kertet nem csak kirabolták, de alaposan le is lakták. „Az udvaromban volt körülbelül 10 napig, 7 román katona, és az ösz- szes kerítést, nagykaput, disznóólát, istállóba a jászolt, falakat, kutat, gyümölcsfákat tönkretették”249 - diktálta panaszát jegyzőkönyvbe egy Kecskemét, Csányi utcai lakos. Szabó István tanító tanyájára 65 román katona költözött be egy álló hétig, ahol megettek, megittak mindent, amit lehetett, majd elvittek közel 23 ezer koronányi értéket. Nem kímélték a házigazda ruháit, konyhai edényeit, zsebóráját sem, de még mindezeken felül ki is zsaroltak tőle 1500 korona készpénzt.250 Sok szállásadóhelyről jelentettek a háztulajdonosok lopáskárokat, értékes tárgyak, lakásfelszerelések eltűnését. Sokszor a továbbvezénylést követően derült ki, hogy lába kelt értékes kabátoknak, ruháknak, de gyakran ágynemű, alsónemű, szappan és egyéb kisebb értékű tárgyak is hiányoztak.251 Egy Mária körúti házból az oda beszállásolt egyik tiszt - mikor a háziak a szőlőben voltak - kiköltözött, de előbb még a házban a zárakat, ajtókat mind kifeszítette, és amit tudott, összeszedett.252 Megjegyzendő, hogy a nagy áruhiány közepette olyan hétköznapi cikkek, mint pl. fehérnemű, vagy szappan beszerzése is igen nehézkes volt, így ezek becsét az ellátás szűkössége nagyban megnövelhette. A kötelező beszolgáltatás jogcíme mögé bújtatott rekvirálás, károkozás jellemző esetei voltak, mikor nem foglalták le egy-egy gazda lovait, kocsiját, „csak” átmeneti időre igénybe vették. Jobb esetben visszakapták a gazdák jószágukat, járművüket, de többnyire jelentős károkkal, lovukat agyonhajszolt állapotban, betegen. Más esetben - kihasználva a csapatmozgások okozta átmenetiséget - sokszor ez is elmaradt, mint például Dunai János aisószéktói gazdánál: „10 napja, hogy elkérték a románok egy erős igás kocsimat tejhordásra, eddig minden nap visszakaptam. 3 napja, hogy nem hozzák vissza. Több mint bizonyos, hogy eltulajdonították illetve a most elvonuló románok elvitték.”.253 Más esetekben a katonai hatóságok a lakosságra rótták ki kötelezettségként, 480
