Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Szabó Bence: „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei - Törvénytelenségek, jogsértések, bűncselekmények - A lakosságot ért károk
adatait elsősorban nagyságrendi szempontból kell tekintetbe venni. A számadatok azt is kifejezően tükrözik, hogy a román megszállás jelentette kártétel sokszorosan meghaladta a szerb csapatok okozta anyagi veszteségeket. A lakosságot ért károk A megszállást követő időszak alatt mind vagyon-, mind személyi biztonság tekintetében a legkiszolgáltatottabb helyzetbe a tanyavilág lakói kerültek. Távol a városi hivataloktól, hatóságoktól a földművelés nehéz munkájával küszködő családok szenvedték el a legnehezebb megpróbáltatásokat, megaláztatásokat e négy hónap során. A lakosság és a megszálló hadsereg legtöbbször a rekvirálások során került egymással kapcsolatba, melyek - mint fentebb rámutattunk - nagyobb hányada mind módszerében, mind mértékében és joglapjának tekintetében is törvénytelenül volt végrehajtva. A kárbejelentő lapok tanúsága alapján a rekvizícióknál a károkozás mértéke végletes értékek között mozgott, a több tízezertől a néhány száz koronás értékhatárig terjedve. Ebben szerepet játszhatott a gazdaságban fellelhető „fö- lös”-nek nevezett termények, állatállomány, felszerelés mennyisége és a rekvirálások gyakorisága is. Nem egy esetben tanyákra, gazdaságokba már a megszállás kezdetétől napi rendszerességgel bejártak a rekviráló osztagok, sőt, előfordult, hogy egy nap több alkalommal is visszatértek. Jellegzetes formulaként megjelenő mondattal kezdődik a legtöbb kárbejelentő jegyzőkönyv, miszerint: „A megszálló román katonák több ízben megjelentek tanyámon rekvirálás céljából..”,229 illetve „A román megszállás ideje alatt kezdettől végig folyton jöttek tanyájára fegyveres román katonák, s elvittek...”.230 És leggyaktabban így folytatódtak: „.. .és fizetés nélkül, vagy pedig igen csekély fizetés ellenében a következő dolgokat vitték e/...”.231 Amint arra már fentebb is rámutattunk, igen sok esetben a rekviráló bizottságok nem tartották be a katonai parancsokat, a nemzetközi szerződések által megkövetelt kötelező minimumot sem. Nem egy esetben a gazdaság egyetlen lovát, szerszámait, szekerét, a család utolsó élelmiszer-tartalékait is elvitték, melyekért hol fizettek valamicske pénzt (de legtöbb esetben nem), hol pedig ún. „bont”, kö477 „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte." Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei