Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Szabó Bence: „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei - Élet a román katonai fennhatóság árnyékában - A hadsereg ellátása
útján volt teljesíthető. A bizományosok feladata volt a feleslegként megállapított termés megfelelő hányadának (nagyobb uradalmaknál 25%, kisebb gazdaságok esetében 15%) átvétele, illetve a beadási kötelezettséggel szemben ellenálló termelők feljelentése.112 Mellettük azonban területi ellenőrzést továbbra is gyakorolt a katonai parancsnokság, annak közélelmezési hivatala révén, melyet egy kirendelt törzstiszt és az alá beosztott személyzet irányított. Később a Haditermény Rt. bizományosainak megbízatását visszavonták, a Hangya, a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete és az Országos Központi Hitelszövetkezet által létrehozott közös szerv, a Magyar Szövetkezeti Központok Áruforgalmi Részvénytársasága számára biztosítva a begyűjtés irányításának hatáskörét.113 A zónákra és alzónákra bontott rendszeren belül a beadási terhek felosztását - a katonai kiküldött felügyelete mellett - továbbra is a helyi közigazgatási közegek végezték el. A rekvirálás maximális mértéke megmaradt „nagybirtokosok” esetében 25, „kisbirtokosoknál” 15% részarányban. Hogy az egyes birtokkategóriákat milyen alapon: terület vagy aranykorona, továbbá milyen értékhatárok alapján különítették el, arról a szabályzat nem rendelkezett. Ezen kitétel elvi jelentőséggel bírt, annak betartatására, csakúgy mint a katonai rekvirálások megakadályozására, nem voltak meg az eszközök. Ha nem teljesültek a beadási kvóták, a hadsereg maga szerzett érvényt akaratának: „a katonák onnan vittek, ahol találtak.,.”114. A szanki elöljáróság panasziratából tudható azonban, hogy nem csak akkor rekviráltak jogtalanul a katonák, amikor arra felhatalmazva érezték magukat - és a szanki eset nyilván nem volt példanélküli. A faluban - ahogy másutt is - a megszállás kezdetétől önkényes módon folyt a lakosság javainak lefoglalása. Szeptember folyamán ugyan átmenetileg megszűntek az atrocitások, októbertől azonban ismét megindultak a román portyák: a környező településeken elhelyezett alakulatoktól, Kiskunmajsáról, Kiskunfélegyházáról, de még Kecskemétről is, nap mint nap 3-4 kocsival járták sorra a szanki gazdákat a román katonák (tiszt nélkül): felkutatva a tanyákat, az összes árpát, zabot irgalmatlanul elvitték és még vetőmagot sem hagytak vissza...”115, de más érték sem volt előttük biztonságban, rekviráltak bort, hordókat, jószágot is tömegével. Némely gazda, ha tudott, „váltságdíjat” fizetett, abban a reményben, hogy megkímélik jószágait. 447 „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte." Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei
