Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Szabó Bence: „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei - Élet a román katonai fennhatóság árnyékában - Állatrekvirálások
Szabó Bence A román katonaság erőszakoskodása, önkényeskedése alól a közhivatalt viselő, ilyen vagy olyan okokból kirendelt tisztviselők, fogato- sok és családtagjaik sem mentesültek. Ennek példájaként felhozható a gabonaösszeírásra kirendelt kecskeméti tanítók ügye, kik beadványukban önmaguk és védtelenül maradó lakásuk biztonsága és nem különben szeretteik épsége felett érzett aggodalmak miatt emelték fel a szavukat: „Tekintettel arra, hogy a gabona elszámolás megejtése végett állandóan a körzetben kint kell tartózkodnunk, családunktól és hajlékunktól távol, a román katonaság erőszakoskodása folytán kérjük családunk és hajlékunk biztonságáról gondoskodni. [...] Szükségesnek tartjuk, hogy a részünkre, a mezőőr vagy kézbesítő által rekvirált, vagy esetleg általunk fogadott kocsik tulajdonosai a román kir. Parancsnokság által oly értelmű igazolvánnyal látassanak el, hogy a kocsik a román katonaság által elhajthatok ne legyenek”116 - olvasható Huszár János és Szinnyai Mihály kecskeméti tanítók és gabonaelszámolást végző bizottsági tagok Kecskeméti Közélelmezési Hivatalhoz beadott, 1919. szeptember 9-én kelt kérelmében. Állatrekvirálások A kecskeméti főispán igazgatása alá rendelt térségbe vezényelt idegen csapatok ellátása jogcímén nagymérvű ló- és marharekvirálásokra is bőven akadt példa. A román Kiürítési Központi Hivatal nevében egy bizonyos Serbescu tábornok parancsa szerint valamennyi, román megszállás alá eső területen az állatállomány Románia hadizsákmányának volt tekintendő. Ennek végrehajtására nagyarányú állatrekvirálás kezdődött, mely az állomány harmadának zár alá vételét irányozta elő.117 Dimitriu őrnagy, a rekviráló bizottság elnöke szeptember 12-én utasítást adott ki a kecskeméti főispánság területére kiterjedő állatrekvirálás végrehajtására, melynek értelmében a román katonai parancsnokság a lovak 30%-ára, továbbá valamennyi állami (vármegyei és községi) tenyészlóra és -marhára igényt tartott. Az ellenszegülők, a szabotőrök ellen szigorú büntetést helyezett kilátásba.118 A rekvirálás kivitelezése több szempontból is lehetetlen feladatok elé állította a járási és városi tisztviselőket. Egyrészt tisztázatlanok maradtak a megszálló csapatok 448
