Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Sober Péter: Internáltak és hadifoglyok Kecskeméten, az I. világháború éveiben - Internáltak és hadifoglyok Kecskeméten
Sober Péter k ában az a döntés született meg a felsőbb hatóságok részéről, hogy a városban lévő orosz, szerb és olasz foglyok további rendelkezésig Kecskeméten maradhatnak.56 1917-ben folytatódott a korábbi évek gyakorlata, vagyis a város folyamatosan foglyokat kért munkavégzésre. A munkaerőhiányra jellemző, hogy a gazdák is egyre több és több foglyot kértek. Kláber Mór birtokos gazda például egymaga 100 főre tartott igényt kérelmében.57 Áprilisban, a tavaszi munkák kezdetekor 400 román és 200 orosz fogoly érkezett átmeneti jelleggel a városba, akik a Szőlőtermelő- és Értékesítő Rt.-nél kerültek alkalmazásba.58 170 románról azonban kiderült, hogy visszatérő lázzal fertőzöttek, így állapotuk nem tette lehetővé, hogy komolyabb fizikai munkát végezzenek.59 A főispán 1917 kora nyarán leiratban jelezte a kecskeméti polgár- mesternek a gazdasági tevékenységek prioritásait. A fő cél az volt, hogy az alföldi területeken minél gyorsabban és sikersebben el legyen végezve az aratás. Az utasítás ehhez még azt is hozzátette, hogy kisegítő munkaerőt lehet és kell alkalmazni. Ez a gyakorlatban persze azt jelentette, hogy a polgármester oldja meg a problémát, és végeztesse el az aratást, bármi áron. A főispán hangsúlyozta, hogy a hadifoglyok mobilisak, vagyis oda fogják őket irányítani, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Ezért a gazdáknak arra kell törekedni, hogy az otthon maradottakkal együtt oldják meg az aratási feladatokat. Mindez kimondatlanul a nők munkába állításának szükségességét vonta volna maga után.60 A főispán álláspontja ellenére a helyzetet pontosabban ismerő polgármester újabb foglyokat kért 1917 júniusában. Érvelésében kifejtette, hogy az aszály miatt hamarabb kell elvégezni az aratást, erre pedig még a kisegítő munkaerő alkalmazása mellett sem képes a város közönsége. 500 főnyi fogolykontingenst kért június 24-ig, mert mint válaszában írta, a rozs aratásra készen áll, csak nincs, aki learassa. A sürgető körülmények miatt megoldásként a városban állomásozó 13. császári és királyi huszárezred munkába állítására tett javaslatot.61 Választ nem kapott, így négy nappal később táviratban jelezte a főispánnak: „Aratási idő beállt, arató nincs, rozs szeme kipereg, ígért 500főnyi arató munkás haladéktalan küldését kérem.”62 336
