Pártatlan igazságszolgáltatás vagy megtorlás. Népbíróság-történeti tanulmányok (Kecskemét, 2011)
Nánási László: A magyarországi népbíráskodás joganyaga 1945-1950
Nánási László A MAGYARORSZÁGI NÉPBÍRÁSKODÁS JOGANYAGA 1945-1950 Magyarországon a II. világháború végétől néhány éven át a büntető ítélkezésnek egy rendkívüli formája, a népbíráskodás működött, egy addig nem létezett jogi kategória, a háborús és népellenes bűncselekmények miatt eljárás alá vont személyek ügyeiben. Ez a háborút követő korszak rendkívüli viszonyai között egyrészt korábban nem tapasztalt történésekre reagált, másrészt a megelőző társadalmi rend cselekményei ellen lépett fel, s az addigi jogrendtől eltérő szabályokon és szervezeten alapult. Ez a népbíráskodás meghatározott normák alapján létezett, a társadalmat működtető alapvető szabályozó rendszer, a jog révén működött. Az emberi életviszonyokban a rendkívüli körülményekre vagy a társadalmi rend változásaira a hatalom birtokosa a jogalkotás révén új szabályokkal reagál. Ennek eredményeként a jog minden társadalomban a hatalommal rendelkező formalizált eszköze érdekei, értékei érvényesítésére, amely erőszakkal is kikényszeríthető. A magyarországi népbírósági jog ugyanezen alapon működött meghatározott kül- és belpolitikai helyzetben1. I. A rendkívüli bíráskodás magyarországi előzményei Hazánkban 1945 előtt is voltak az általánostól eltérő büntető bíráskodásnak előzményei, amelyekre minden esetben az ország rendkívüli viszonyai - háború, a társadalmi rend megváltoztatása vagy visszaállítása - miatt került sor. E körbe tartozott az 1849. február 13-i I. törvénycikk (te.) „A rögtönítélő hadi s polgári vegyes bíróságok felállítása, szerkezete, eljárása, s ítéletek alá tartozó esetek meghatározása tárgyában”, az 1919. március 1-jei XXIII. néptörvény „A háborúval kapcsolatban felelős személyek elleni eljárás előkészítéséről”, a Forradalmi Kormányzótanács 1919. március 22-én és 24-én kibocsátott I. és IV. rendeletéi a statáriumról, s a forradalmi törvényszékek6
