Pártatlan igazságszolgáltatás vagy megtorlás. Népbíróság-történeti tanulmányok (Kecskemét, 2011)
Nánási László: A magyarországi népbíráskodás joganyaga 1945-1950
ről, majd a Tanácsköztársaság bukását követően, a restauráció során, 1919. augusztus 19-én kiadott 4039/1919. ME rendelet „A törvénykezés ideiglenes szabályozásáról szóló 4038/1919. ME rendelet kiegészítéséről”.2 E jogforrások közül kettő a kiemelendő. Először-a megalkotó hatalom gyors bukása miatt a gyakorlatban nem alkalmazott - 1919:XXIII. néptörvény, amely szintén egy vesztes háború után írta elő a büntetőjogi felelősségre vonást egy olyan személyi kör ellen, akikkel megegyezőek a II. világháború után valóban eljárás alá kerültek. Az 1. § szerint felelősségre kellett volna vonni egyrészt azokat, akik mint magyar vagy közös miniszterek a „világháború előidézésében vagy annak vétkesen könnyelmű továbbfolytatásában” részesek voltak, vagy a háborúval összefüggésben az 1848:111. te. 32. §-ában meghatározott valamely cselekményt vagy mulasztást követtek el, másrészt azokat, akik mint magyar vagy közös közhivatalnokok a háború előidézésében vagy folytatásában felelős állásban hivatalos ténykedésükkel részesek voltak, ha cselekményük vagy mulasztásuk szándékos vagy gondatlan volt. A 4039/1919. ME rendelet3 viszont valóban alkalmazást nyert: az 1. § szerint a célzott személyi kör a bukott „tanácsköztársaság szervei, közegei és megbízottai” voltak, akik „hatósági jogkört bitorolva vagy színlelve a büntető törvényekbe ütköző cselekményt követtek el”, továbbá e hatalom fegyveres erejének tagjai, valamint azok a korábban nem említett személyek, akik a „tanácsköztársaság megalapítása, fenntartása vagy visszaállítása érdekében” valósítottak meg bűncselekményeket, „tekintet nélkül arra, hogy a cselekményt a jelen rendelet életbeléptetése előtt vagy utóbb követték el". Az így megállapított ún. „kommunista bűncselekmények” miatt 1920 júliusáig az ország meg nem szállt területén 53 304 személy ellen indult eljárás, akik közül 74-et végeztek ki. A korabeli ügyészi értékelés szerint nehezen lehetett e bűntények „megtorlására a Btk. szakaszait megtalálni és alkalmazni, nem mindig összhangban a tudomány által tanított joggal és az azelőtti bírói gyakorlattal" j Magyarországot egyébként már az I. világháború után is nemzetközi jogi kötelezettség terhelte a háborús bűnösnek tekintett állampolgárai kapcsán: az 1921:XXXIII. tc-kel kihirdetett 1920. június 4-i trianoni béke- szerződésnek a büntető rendelkezésekről szóló VII. részében a győztesek kikötötték a felelősségre vonással kapcsolatos jogkörüket. A 157. cikkben a magyar kormány elismerte a „Szövetséges és Társult Hatalmaknak azt a jogát, hogy katonai bíróságaik elé állíthassák mindazokat a személyeket, 7
