Pártatlan igazságszolgáltatás vagy megtorlás. Népbíróság-történeti tanulmányok (Kecskemét, 2011)
Tánczos-Szabó Ágota: „Ennek a tisztnek a viselése nagyon tövises..." bírók, népügyészek és laikus bírák a háború utáni felelősségre vonás folyamatában
után már nem volt kívánatos.6 A Kalocsai Népbíróság csak május 24-én kezdte meg működését. Személyi és felszerelési hiányok miatt nem indult meg a munka az Esztergomi Népbíróságon, 1945 májusában. Az esztergomi járásbíróságon szolgálatot teljesítő segédhivatali tisztviselők száma ugyanis olyan csekély volt, hogy a járásbírósági ügymenet komoly fennakadásai nélkül jó ideig nem tudtak olyan fogalmazót a népbíróság rendelkezésére bocsátani, aki a büntetőtárgyalások jegyzőkönyveit önállóan képes lett volna elkészíteni.7 Feltehetően szintén a jogilag megfelelően képzett személyzet hiányában nem kezdte meg tevékenységét a berettyóújfalui népbíróság sem, amelynek felállításáról a 2250/1945. ME. sz. jogszabály (1945. május 23.) rendelkezett.8 A debreceni népügyész június közepén kelt jelentésében felhívta az igazságügy-minisztérium figyelmét arra, hogy a szóban forgó népbíróság még mindig nem működik, s a háborús és népellenes bűncselekményekkel gyanúsított letartóztatottak több hónapja a berettyóújfalui rendőrség őrizetében vannak anélkül, hogy ügyük elintézést nyert volna. A berettyóújfalui népbíróság végül megszűnt anélkül, hogy érdemi tevékenységet fejtett volna ki.9 Ahogy a népbíróságok hatáskörébe utalt tevékenység szaporodott, egyre több tanács felállítására került sor az egyes székhelyeken. A szakemberhiány így mindvégig probléma maradt a népbíróságok működése folyamán, amelyet az egyes törvényszékekhez ideiglenesen beosztott menekült bírák voltak hivatottak némileg enyhíteni. Továbbá, amennyiben a népbírósági ügymenet megengedte, a népbírósághoz beosztott bírók a rendes büntető ügyszakban is tovább működtek, ezzel azonban munkájuk megsokszorozódott. * Tánczos-Szabó Ágota_________________________________________________________________________ Bár a népbírósági tanácsvezetői munka már a kezdet kezdetén sem örvendett különösebb népszerűségnek a közhivatalt betöltők körében, a népügyészi pozícióval kapcsolatban számos ellenpélda is akad. Háború alatt meghurcolt, családjukat vesztett ügyvédek adták be kérvényüket a minisztériumba, hogy a törvény keretein belül, annak minden szigorával üldözhessék a fasizmust és a reakciót.10 Az önkéntes jelentkezést és a demokrácia radikális szolgálatára irányuló készséget a minisztérium gyakran azonnali kinevezéssel respektálta. A törvényi szabályozás szerint a népügyész más kereső foglalkozást nem folytathatott. Nyomós indok és nagyfokú elhivatottság kellett tehát ahhoz, hogy pl. egy jó megélhetést biztosító ügyvédi praxist valaki népügyészi talárra cseréljen. Anyagi természetű elismerésre ugyanis nem lehetett szá80
