Pártatlan igazságszolgáltatás vagy megtorlás. Népbíróság-történeti tanulmányok (Kecskemét, 2011)
Tánczos-Szabó Ágota: „Ennek a tisztnek a viselése nagyon tövises..." bírók, népügyészek és laikus bírák a háború utáni felelősségre vonás folyamatában
mítani. Sőt, ellehetetlenüléssel határos javadalmazásról szólnak forrásaink. Egy Gyulán működött vezető népügyész áthelyezési kérelme illusztrálja legjobban ezt a problémát: „1945 elején 10 éves, jó megélhetést nyújtó ügyvédi irodámat otthagyva, minden erőmmel a demokrácia felépítésében való köz remííködésre határoztam el magamat és ezt a célt szolgáltam, az infláció alai, és azóta is, sokszor valóban éhesen, fázva és lerongyolódva, míg az ügyvédi pályákon működő volt kartársaim rövid idő alatt minden őket ért veszteséget pótolni tudtak, és békebeli megélhetéshez jutottak..."." A Miskolci Ügyvédi Kamara 1945 augusztusában kelt levele szintén ezzel a kérdéssel foglalkozik: „Meg kell jegyeznünk, hogy nagyon sok ügyvéd a népügyészi állásra csak azért nem pályázott, mert ezen kinevezések által el volt zárva addigi praxisának folytatásától". A kamara javaslata szerint a népbíróságok munkamenetét is erősen visszavető országos bíróhiány oly módon lenne orvosolható, ha az igazságügy-minisztérium felhasználná az ügyvédi kar megbízható, igazolt tagjait egyrészt tanácsvezetés, másrészt ügyészi teendők ellátására a népbíróságokon. „Ezek az ügyvédek ilyen természetű megbízást készséggel [...] vállalnának már csak azért is, mert ezzel a múlt rendszer bűneinek felszámolását hathatósan elősegíteni kívánnák” - olvasható az említett levélben.12 * A javadalmazással kapcsolatos gondok a laikus bírákat sem kímélték. A nép- bírának kijelölt párttag a kijelölést nem utasíthatta vissza, és leghamarabb 3 hónapi működés után kérhette leváltását. Tárgyalási naponként napidíjat kapott, amelynek összegét ugyan időnként emelték, a népbirák mégsem tudtak megélni belőle. A Szegedi Népbíróság tagjai 1946 elején napidíjuk összegének felemelése ügyében írták az igazságügy-miniszternek a következőket: „Jelenlegi napidíjunk 7500 P, amely összeg Szegeden két villamosjegy vagy egy tojás árával egyenlő."" A Nemzeti Parasztpárt főtitkárának 1946 eleji előterjesztésében is olvasható, hogy a népbirák egyöntetűen panaszkodnak, hogy napidíjukból nem tudnak megélni. „Ilyen körülmények között nem lehet csodálkozni, hogy a népbirák elkeserednek, és nem tudják teljesíteni kötelességüket." A bírói pártatlanság előfeltétele, hogy anyagi gondjai ne legyenek - írta Kovács Imre pártfőtitkár.14 A fenti probléma vélhetően szerepet játszott a laikus népbirák körében elkövetett számos szabálytalanságban. A laikus ítélkezők ugyanis kötelességüket elmellőzve gyakran nem vagy igen nagy késésekkel jelentek meg a 81
