Pártatlan igazságszolgáltatás vagy megtorlás. Népbíróság-történeti tanulmányok (Kecskemét, 2011)

Tánczos-Szabó Ágota: „Ennek a tisztnek a viselése nagyon tövises..." bírók, népügyészek és laikus bírák a háború utáni felelősségre vonás folyamatában

1945-ben, az első népbírósági jogszabály értelmében országszerte rohamtempóban megkezdődött a népbíróságok szervezése. Az öt-, később hattagú népbírósági tanács laikus ítélkezőit a demokratikus pártok hozták javaslatba büntetlen előéletű tagjaik köréből, a népügyészek személyére vonatkozóan a helyi nemzeti bizottságok tettek ajánlást, a törvényszéki elnökök pedig közölték a törvényszékeken vagy járásbíróságokon szolgálatot teljesítő, tanácsvezetésre alkalmas, demokratikus felfogású bírók nevét. A népügyészség és a népbíróság segédszemélyzete és helyiségei is kijelöltettek. A háborús felelősségre vonás munkája azonban az igazságügyi tárca minden igyekezete ellenére meglehetősen lassan indult meg. Ez egyrészt a még fennállt háborús állapotoknak volt köszönhető. A törvényszékekhez egykor beosztott bírók közül sokan elmenekültek, katonai szolgálatukat töltötték, hadifogságba estek, vagy végleg elsodorta őket a háború szele. A visszatértek igazolása elhúzódott. Kevés volt a jól képzett, politikailag megbízható és a népbírósági tanácsvezetéshez hajlandóságot mutató szakember.

Ennek következtében egyes népbíróságokon csak nagy késedelemmel indult meg a munka. Heves megyében pl. egyrészt a nemzeti bizottság nem tudott népügyészt javaslatba hozni, mert senki sem akarta vállalni a feladatot, másrészt a vezető bírónak javasolt személyek kijelentették, hogy akaratuk ellenére javasolták őket, és a posztot a kinevezési okirat megérkezése dacára sem vállalták.3 A Szövetséges Ellenőrző Bizottság Egerben székelő orosz elnöke ekkor magához kérette a helyi vezetőket és követelte, hogy a népbíróságot azonnal állítsák fel, a fegyverszüneti egyezmény értelmében. Az ezt követő újabb megbeszélés során az említett két jelölt belátta tévedését, és elvállalta a tanácsvezetői feladatot.4 Népügyésznek azonban önként továbbra sem jelentkezett senki, így az üggyel foglalkozó főispán hivatalból kért kinevezni egy, a járásbírósághoz vagy a törvényszékhez beosztott bírót. „Nem lehet megengedni azt — írja—, hogy amikor mindenkinek áldozatot kell hozni a hazáért, akkor a bírák és ügyészek ne vállalkozzanak ilyen rendkívüli fontosságú szolgálat ellátására. Itt a fasisztáknak a társadalomból való megnyugtató módon való eltávolításáról van szó, ami szerződésbeli kötelességünk is. Ügyvédet kényszeríteni erre a szolgálatra nem lehet, de közalkalmazottat igenis lehet."5

Kalocsán 1945. április 15-én a politikai rendőrség letartóztatta a népbírósági tanácsvezetőként javaslatba hozott törvényszéki bírót. A letartóztatás okát a törvényszék elnöke sem tudta egy ideig kideríteni, s bár a bíró ügye később tisztázódott, személye, működése a népbírósági különtanácsban ezek

79