Pártatlan igazságszolgáltatás vagy megtorlás. Népbíróság-történeti tanulmányok (Kecskemét, 2011)

Zinner Tibor: A magyarországi népbíráskodásról - a XXI. századból visszatekintve

március 1-jén halálra ítélt Szálasi Ferenc és társai ügyében március 12-én és 19-én voltak az akasztások: a nemzetvezetőt, Beregfy Károlyt, Gera Józsefet és Vájná Gábort, illetve Csia Sándort, br. Kemény Gábort és Szőllősi Jenőt ekkor kísérték bitó alá. A Sztójay Döme vezette ún. Quisling-kabinet tagjai közül 1946. augusztus 24-én végezték ki a volt kormányfőt, Reményi- Schneller Lajost és Szász Lajost. A 2. magyar hadsereg tragédiája miatt bűnössé kikiáltott Jány Gusztáv élete ítéletének végrehajtásával zárult le 1947. november 28-án, Budapesten.25

Annak idején az ún. főbűnös perek nagyobb politikai viharokat nem váltottak ki. Sőt, az amerikaiak által Magyarországra visszaszállítottak bűnpereivel szemben sokkal komolyabb problémát okozott az első, elítélt háborús főbűnös, Meskó Zoltán ügye. Őt nem azért marasztalták el, amit tett, hanem azért, amit nem tett. Nevezetesen: nem tiltakozott Bárdossy parlamenti, a Szovjetunióval a háborús állapotot bejelentő megnyilatkozásával szemben. Nem azért ítélték el, mert ő volt az első, ún. Hitler-típusú párt megalapítója Magyarországon, hanem mert nem volt eléggé demokrata. Az Országgyűlésben, 1941-ben jelen volt honatyák közül 1944 decemberében többen ismét képviselők lettek. A Népbíróságok Országos Tanácsának ítélőbírái - apoli- tikusan, az utca hangjára hallgatva - akarva-akaratlan felettük is „ítéletet” hirdettek midőn Meskót elmarasztalták.

Az ún. tömegperekben ítélkező népbírósági tanácsokról a társadalomban kialakult képet jelentősen befolyásolta, hogy (az erőszakszervekben lévő volt deportáltak és munkaszolgálatosok gyakorta fizikai erőszakkal párosult nyomozásai után) eljárásaikban számos zsidó vallású népügyész és népbíró tevékenykedett. Ennek láttán terjedt el: 1945-ig a zsidók felett a magyarok, most a magyarok felett a zsidó ítélkeznek. A vagyonjogi vitákkal még csak éleződött a helyzet. A megaláztatásokból, meghurcolásokból visszatértek antifasizmusának érvényesülésekor nem mindig a korábbi jogi képzettségből fakadó tudás volt a meghatározó. Az egykori diszkriminálták közül sokan a törvény szellemével ellentétesen vádoltak, ítélkeztek. S a feljelentők, valamint a vád és a védelem tanúi között sokszor a valóságot meghaladóan a bosszúvágy volt érzékelhető.

Nem kis nehézséget okozott az is, hogy pl. az ország legjelentősebb népbíróságán, a Budapesti Népbíróságon szolgálatot teljesítő laikus népbírák felkészültsége eltérő volt. A munkáspártok alacsonyabb képzettségű népbí149