Pártatlan igazságszolgáltatás vagy megtorlás. Népbíróság-történeti tanulmányok (Kecskemét, 2011)

Zinner Tibor: A magyarországi népbíráskodásról - a XXI. századból visszatekintve

rái pártjaik álláspontjának elfogadtatására törekedve kevésbé voltak figyelemmel a ténylegesen megtörténtek minden tekintetben jogszerű lezárására. Minderről számos példát hozott a népbírósági ítélkezést bíráló sajtó.

A problémákat fokozta, hogy az első- és másodfokú népbíráskodás fórumai számos alkalommal kerültek szembe egymással. A NOT bírái mind szakképzettek voltak, és tudásuk alapján joggal minősíthetők az objektivitás mércéjének a „pártbíróság”-ként aposztrofált elsőfokú népbíróságokkal szemben. Mégis dr. Ries úgy jellemezte a NOT-nál folyt bíráskodást, hogy ott „[...] nem ítélkezés, nem megtorlás, hanem nagyon szép formában való háborús és népellenes bűnösmentés folyik”. E súlyos, elmarasztaló álláspont elfogadhatatlan, alapját a népbírósági rendeletek, valamint az 1945. évi VII. te. ellentmondásai képezik. Ugyanis amíg az elsőfokú ítéleteket kihirdető tanácsok a legszélsőségesebb határozatokat hozhatták meg annak tudatában, hogy majd a népügyész és a védő/elítélt mindenképp fellebbez súlyosbításért vagy enyhítés miatt, mert tudott volt, ha döntésük nem egyhangú, akkor fel- lebbvitel lesz (ráadásul öt év alatti ítélet esetében a népügyészt erre a törvény kötelezte), addig a NOT bárminőjogerős döntése a per kimenetelében érdekelteket maga ellen uszíthatta. így amíg a laikus népbírák és tanácselnökük ítélete a, fasizmus felett aratott győzelem"-nek számított, addig a NOT enyhítő határozata miatt a „hivatásos fasisztamentők gyülekezőhelye" címkét kapta. Sőt, ha a „kisnyilasok” esetében nem enyhített, hanem súlyosbított, az csak fokozta a munkáspárti bírálatot.

Az a tény, hogy a NOT az általa tárgyalt ügyekben, 1946 végéig a súlyosbításokhoz képest háromszor annyi enyhítést hozott, sőt 1947-ben 3,7-szerest, 1948-ban viszont már csak 1,1-szerest, míg 1949-ben közel kétszerest (1,8), egyúttal jelzi a laikus népbírákkal működő népbíróságok számának csökkenését. A NOT-ot ért bírálat azért is megalapozatlan, mert bírái csak minden második népbírósági ügyben jártak el. A perek alapján megállapítható, hogy a pártpolitikai döntésektől behatárolt elsőfokú népbírósági radikalizmussal szemben a NOT - sokszor a SZEB, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság kényszerítő jellegű beavatkozási kísérletei ellenére is - a körülményekhez képest a törvénykezés tisztaságát igyekezett védeni.

A népbírósági fórumok egyfajta „depolitizálását”, tehát a munkáspárti elképzelések valóra váltását jelentette az 1947. évi XXXIV. törvény. Ennek 12, illetve 14. paragrafusa módosította mind a népbíróságok, mind a NOT

ZiNNER Tibor---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------150