Pártatlan igazságszolgáltatás vagy megtorlás. Népbíróság-történeti tanulmányok (Kecskemét, 2011)

Zinner Tibor: A magyarországi népbíráskodásról - a XXI. századból visszatekintve

féle formula - „minden bírósági ügy az osztályharc egyik epizódja" - nem csupán a rendszer átalakítása, hanem a népbíráskodás, az ún. „fasiszta maradványok felszámolása” során is érvényesült. Az 1930-as évek Szovjetuniójának legfőbb államügyésze, A. J. Visinszkij vélekedése szerint a bírói tevékenység egész tartalma és formái elkerülhetetlenül az uralkodó osztály - ott a „munkásosztály” - meghatározott politikai céljait és törekvéseit szolgálják. Ám - mint köztudott - a Szovjetunióban, majd az ott történtek után Magyarországon is ez nem a „munkásosztály”, hanem a sztálini rendszer hatalmi elitjének céljait juttatta érvényre, főként a koalíciós berendezkedés likvidálása után.

Ugyanakkor a korábbi időszakból öröklött jogrendszer és -gyakorlat számos ellentmondást hordozott. A századfordulóra megszilárdult struktúrát csorbították az első világháborút megelőző időszaktól elfogadott és hatályossá vált antidemokratikus, klasszikus elvekkel szakító jogszabályok és -intézmények. Noha számos liberális elv egyfajta kettősséget eredményezett, azaz a büntetőbíráskodásban érvényesülő rendkívüli szigor alkalmazása nem vált általánossá, az igazságszolgáltatás egészét a szélsőséges hatások kevéssé hatották át, mégis - egyúttal jelezve a napi politika primátusát - az annak idején alkalmazott, ún. „horthysta kétfrontos harc” gyakorlatából a közvélemény inkább megismerhette a kommunisták, mintsem az 1919-1923 közötti, valamint a nyilaskeresztes szélsőjobboldal elleni eljárások következményeit. E mozzanatok elhallgatása pedig kihatott nem csupán a perek iránt fogékonyak gondolkodásmódjára, hanem az ítélkezés deformálhatóságára is.

A népbírósági tanácsok megfélemlítését, a közvélemény esetleges kritikájának megakadályozását is célozták a korábbi periódus igazságügyi vezetőivel,13 bíráival14 szembeni (esetenként távollétükben lefolytatott) eljárások, amelyek kiegészítették az igazolási15 és ,,B”-listás'6 eljárásokat, az internálásokat stb. 1946 közepéig az igazságügyi tisztviselők, jogalkalmazók 15%-át elbocsátották, a „B”-listázottak 2%-át tették ki a bírák, ügyészek, igazságügyi alkalmazottak.17 Okkal tette szóvá az igazságügyi államtitkár a belügyminiszternél, hogy „nap-nap mellett tapasztalom, hogy a politikai rendőrség népügyészeket, államügyészeket, bírákat letartóztatásba helyez [...] A fenti jogszabályellenes gyakorlat az igazságszolgáltatás tekintélyét súlyosan sérti, a népbíráskodást pedig valósággal megbénítja". A dr. Kovács Kálmánt követő dr. Pfeiffer Zoltán igazságügyi államtitkár hiába hívta fel a bírák és ügyszek figyelmét arra, hogy „kilencmillió magyarnak ítélkeznek. A

143