Pártatlan igazságszolgáltatás vagy megtorlás. Népbíróság-történeti tanulmányok (Kecskemét, 2011)

Zinner Tibor: A magyarországi népbíráskodásról - a XXI. századból visszatekintve

dokumentációját a felülvizsgálatok lefolytatásában eljáró ítészek mindig visszaszármaztatták az illetékes levéltáraknak - több évtizedes kötődő kutatásaim (és közel egy évtizeden keresztül ezen iratokkal való hivatali, levéltárosi foglalatoskodásom) alapján ezeknek a felmentő határozatoknak a tartalmával rokonítható tudományos következtetésekhez jutottam.

Az előbbiekben vázoltak szükségessé teszik annak megvizsgálását, hogy hol helyezkednek el a népbíróságok a honi igazságszolgáltatás történetében, miként értékelhetjük a magyar népbíróságok szerepét és tevékenységét?12

ZiNNER Tibor----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------2. A sztálini előzmények és a hazai kezdetek

A tételes jog rendszerében két tendencia érvényesült a második világégés után. A hagyományos formalizált jog (törvények, rendeletek) alkalmazása a szokott magánjogi, peres és közbűntényes esetekben. És a politikai ítélkezés új körülményeknek megfelelő felhasználása. Kezdetben még ez utóbb említettnél is nagymértékben támaszkodtak az előző évtizedekben és a világháború idején keletkezett „tételes” jogszabályokra. Ugyanakkor az Ideiglenes Nemzetgyűlés elvi felhatalmazására külön rendelkezéseket, törvényerejűnek számító ún. miniszterelnöki rendeleteket léptettek életbe olyan tettek (pl. a háborús és népellenes bűncselekmények stb.) szankcionálására, amiket korábban jogszabály nem rendezett. Az 1945-ben a hitlerizmus és támogatói felett feltétel nélküli diadalt aratott nagykoalíció politikai büntetőkoncepciójával azonos elvek érvényesültek a második világháború utáni magyarországi jogpolitikában, de azt megelőzve! A gyakorlat pedig azt mutatta, hogy már a kezdetektől nem csupán a kivételes, hanem a tömeges politikai ügyek is e büntetőpolitikai koncepció napi jogszabályainak hatálya alá estek.

Ez a kettősség követhető nyomon a joggyakorlat személyi, szervezeti és intézményi feltételeiben. Jelezte ezt a régi bírói kar eltávolítása, azaz (1956 őszéig 1100 főnek) az ítélkezésből való kiiktatása, s ezzel párhuzamosan a laikus, „megbízható” — eufemisztikusan népinek nevezett - elemek bevonása, a régi -törvényszéki -szervezet mellett az új, különbírósági szisztéma, a népbírósági rendszer bevezetése stb. A szovjet-angolszász büntetőpolitikai elképzelések gyakorlati megvalósítása a Vörös Hadsereg megszállta országokban a korabeli sztálini eljárási módokkal egyezett meg: a mérlegelés nélküli, megfellebbezhetetlen „ukáz”-oknak megfelelően. A hírhedt Visinszkij142