Pártatlan igazságszolgáltatás vagy megtorlás. Népbíróság-történeti tanulmányok (Kecskemét, 2011)

Zinner Tibor: A magyarországi népbíráskodásról - a XXI. századból visszatekintve

mányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában«, s megállapította, hogy »az 1945. évi VII. törvénnyel törvényerőre emelt, az 1440/1945. (V. 1.) ME rendelettel, valamint az 1947. évi XXXIV. törvénnyel módosított és kiegészített 81/1945. (II 5.) ME rendelet ll.§-ának 1-4. pontja és 6. pontja, továbbá 13. §-ának 1. és 3—7. pontja alkotmányellenes, ezért azokat a határozat közzétételének napjával megsemmisíti«. Az Alkotmány- bíróság megállapította, hogy a Btk.-ról szóló 1978. évi IV. törvény 33. § (2) bekezdés a) pontja a 81/1945. (II 5.) ME rendelet 11. §. 5. pontjában és 13. §. 2. pontjában meghatározott bűntettekre vonatkoztatható.”9 Ám a népbíróságok összetételére emlékeztető, pártok által javasolt és a honatyák által megválasztott tagokból álló testület dodonai megoldással fűszerezte határozatát: a korábban kihirdetett háborús bűncselekmények elkövetését tartalmazó bírósági határozatokat nem nyilvánította, mert nem nyilváníthatta semmissé. Azaz, a meghurcoltak oldaláról minden maradt a régiben. A korábbiakban, 1990-ben az Alkotmánybíróság még túlterjeszkedett jogkörén és a törvényelőterjesztés jogával felruházott végrehajtó hatalom jogalkotói és az előterjesztéseket szentesítő törvényhozók helyett módosított, lényegében alkotott új jogszabályt akkor, midőn a halálbüntetés eltörlésénél maga alkotta meg a kiszabható büntetési tételek hierarchiáját. Most azonban ezt nem tette meg, nem vonta el a harmadik hatalmi ág letéteményeseitől az új határozathozatal lehetőségét - miként tette a törvényhozó a korábbiakban az első két semmisségi törvénynél az annak idején kihirdetett törvénysértő bírósági határozatok ex lege megsemmisítésével -, hanem az Alkotmánybíróság most „csupán” irányt szabott, vezérfonalat biztosított az egyes büntetőügyekben eljáró ítészeknek a népbíróságokra vonatkozó törvény jelzett paragrafusainak semmissé nyilvánításával. így teremtett feltételeket az ezzel élni kívánó még élő egykori elmarasztaltak vagy az elhunytak hozzátartozói részére korábbi jogsérelmeik orvoslására. Összegezve múltat és jövendőt: „a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a semmisségi törvények hatálya alá nem tartozó ügyekben az ártatlanul elítélteknek a perújítások, a törvényességi óvások vagy a felülvizsgálati eljárások adta keretek között adott és nyújthat elégtételt”.'° Dr. Kende Péter számításai szerint a benyújtott felülvizsgálati kérelmek 96%-át a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága elfogadta s az egykor elítélt személyeket felmentette. Száz olyan ítéletet vizsgált meg az 1992 és 2006 között keletkezett kb. 500 büntetőügyből, amelyeknek terheltjeit a népbíróság 1945-1950-ben háborús és népellenes bűnök miatt ítélte el." Szemben a szerző felháborodásával - aki előtt csupán a felülvizsgálati indítványok és a hozott határozatok ismeretesek, mert az alapeljárások

141