Pártatlan igazságszolgáltatás vagy megtorlás. Népbíróság-történeti tanulmányok (Kecskemét, 2011)

Zinner Tibor: A magyarországi népbíráskodásról - a XXI. századból visszatekintve

közismert volt tábornok esetében hogy ismét egyfajta ellen-kirakatperek zajlanak a legfőbb ítélőszéken. A büntetőbírák ezekkel esetenként az egykor volt törvénysértéseket ugyan orvosolták immár törvényes eljárással, de ez közel sem elégséges.

Minderről tájékoztattam a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Biróságának elnökét, segítségét kérve a háborús és népellenes bűncselekmények „elkövetése” miatt történt korábbi tömeges elmarasztalások helyrehozatala ügyében. Újabb érvvel is segíteni igyekeztem neki levelemben. Utaltam arra, hogy az

1947. évi XXXIV. te. mind az első-, mind a másodfokú népbírósági tanácsok korábbi szervezetét átalakította s az 1945. és az 1946. évi VII. törvény szerint megalakult tanácsok összetétele azonossá vált.5 Ám 1948. június 13-án új helyzet állt elő: a megszűnt két munkáspártból egy lett, a Magyar Dolgozók Pártja. A jogalkotó azonban nem nyújtott be a törvényhozásnak törvény- módosítást sem a „fúzió” előtt, sem utána, hogy az új párt, az ítéletekben a népbírák neve után rövidítve, immár nem MKP-ként és SZDP-ként, hanem MDP-ként jelzett jogutód két népbírót delegálhat a népbírósági tanácsokba, azaz mind az 1945, mind az 1946. évi VII. törvény alapján ítélkező tanácsok alaki törvénysértéssel voltak megalakítva az első- és másodfokú ítélkező fórumok esetében, ez viszont abszolút semmisségi ok. Ráadásul az 1946. VII. törvény alapján ártatlanul meghurcoltak esetében a második semmisség törvény biztosította az orvoslást, ex lege.6 Ez a helyzet 1949. március 28-ig állt fenn, ekkor fogadták el az 1949. évi XI. törvényt, „a népnek az igazságszolgáltatásban való részvételéről és a fellebbvitel egyszerűsítéséről". Ebben már nem a népbírákról, hanem a népi ülnökökről határoztak, akiket az első- és másodfokú bíróságokhoz nem a koalíciós pártok, hanem a jogszabályban kijelölt szervek fognak delegálni. Ez a jogi rendezés - szemben az elmaradt 1948 nyári intézkedéssel - már megelőzte az 1949. május 15-én tartott országgyűlési választások után kialakult helyzetet, annak megfelelt, mert a koalíció elhalt.7

Nem tudom, hogy a két elnök, a Legfelsőbb Bíróság és az Alkotmánybíróság elnöke között volt-e megbeszélés tárgya írásom - mert kértem a legfőbb ítélőszék első emberét, „hogy a Te hivatali lehetőségeidet használva próbálj fellépni az ártatlanok érdekében, mert a helyi »csoportvezetői«, illetve az ottani [tárcabeli - Z. T.] »főosztályvezetői« pozitív hozzáállás - eddig - nem volt elégséges”.8 Egy tény, hogy „a Magyar Köztársaság Alkotmány- bírósága 2/1994. (I. 14.) AB határozatában állást foglalt »jogszabály alkotZiNNER Tibor__________________________________________________________________________________

140