Pártatlan igazságszolgáltatás vagy megtorlás. Népbíróság-történeti tanulmányok (Kecskemét, 2011)

Zinner Tibor: A magyarországi népbíráskodásról - a XXI. századból visszatekintve

hatalomból távozott, mind az újabb politikai erőcsoport - kivéve a később, 2000-ben konszenzussal elfogadott „lex Tóth Ilona” hatálya alá tartozó bün­tetőeljárások ártatlanul elítéltjeit -, addig napi bel- és külpolitikai okok miatt húzódik a népbíróságok ítéletei által okozott sérelmek reparálása. Félévszá­zaddal a történtek után mindezt egyfajta bűnismétlésként élhetik meg az ártatlanul elmarasztaltak vagy őket túlélt hozzátartozóik. Okkal mutatott rá arra, hogy ha a tényfeltárók az Államvédelmi Hatóság (és bármely jogelődje és jogutóda) tevékenységét mennyire negative értékelték a köztársaság és demokratikus államrend védelmére alkotott 1946. VII. te., az ún. hóhértör­vény alapján eljárt népbírósági különtanácsok, a BHÖ-ben, majd a Btk-ban megfogalmazott államellenes és politikai jellegű ügyeket tárgyaló büntető­tanácsok ítélkező munkáját érdemben befolyásoló gyakorlata miatt,2 ugyan­azon nyomozók tevékenysége makulátlan, mindenféle beismerést ki nem kényszerítő volt akkor is, midőn az 1945. évi VII. törvénycikk vagy azzal törvényerőre emelt miniszterelnöki rendeletek (81/1945. és az 1440/1945. M. E. szám) alapján jártak el? Nem utolsósorban így fejezte be levelét: „a fent közöltekkel a Legfelsőbb Bíróság elnöke, dr. Solt Pál egyetértett, amikor szóban jeleztem m indezeket neki!''''7' Közben újabb, mindmáig ható s a jövőben is várható anomália következett be (ha nem orvosolja a törvényhozó). Nem kis mértékben azért, mert a hábo­rús és népellenes ügyekben nem történt meg felsőszintű jogszabállyal a ki­sebb súlyú elmarasztalások semmivé tétele sem a rendszerváltás előtt, sem közvetlenül utána.4 Miután a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának Büntető Kollégiumára hárult a korábbi büntetőperekben, főként a népbíró­sági ügyekben ártatlanul meghurcoltak kérelmeinek orvoslása a korábbiak­ban, a munkateher jelentősen megnőtt a rendszerváltást követően. Ráadásul 1992. január 1-jétől a törvényességi óvás helyett állampolgári jogon lehetővé vált és bevezették rendkívüli perorvoslatként a felülvizsgálati eljárást. Ez azonban - szemben a polgári s a közigazgatási ügyszakkal - nem tette le­hetővé a tényállásokban rögzítettek megtámadását a büntetőeljárások eset­ében. Miért? A törvénysértések meghatározó, túlnyomó hányada nem az íté­letek rendelkező részében, hanem azok garmadája itt, a tényállásban érhető tetten. Ha azt gondolnánk, hogy ezért bárminő szakmai megfontolás húzó­dott meg e tilalom elfogadásánál, nagyot tévedünk. Kizárólag azért történt mindez, hogy a legfelsőbb bírósági büntetőbírák munkaterhe ne növekedjék, hanem csökkenjen. Nem több jogász munkába állításával orvosolták a valós problémát - az akkor is lehetséges munkaszervezési megoldások elemzése ZiNNER Tibor __________________________________________________________________________________ 13 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom