Pártatlan igazságszolgáltatás vagy megtorlás. Népbíróság-történeti tanulmányok (Kecskemét, 2011)

Rigó Róbert: A Kecskeméti Népbíróság a helyi hatalmi küzdelmekben és szerepe az elitváltásban

elszenvedett ostorcsapások következtében átérezni képesek a bíráskodásban rájuk háruló feladatok súlyát és el akarják és el tudják taposni a reakciót; küldjék be az üldözöttek, az elnyomottak és a kizsákmányoltak osztályának kipróbált harcos képviselőit. Kezeskedem, hogy ez esetben nem lesz baj a Kecskeméti Népbíróságnál.''9

A nemzeti bizottság 1945. május 4-i ülésén dr. Gruder János10 népügyész javaslatára arról tárgyaltak, hogy a népbíróságnak a büntetéseket szigorítania kell. A népügyész azzal a javaslattal állt elő, hogy „a népbíróságnak két fontos szempontot kell szem előtt tartani az ítélkezésekkor. A lakosság szívesen olvassa a súlyos ítéleteket. Sőt el is várja azokat. Szeretné, ha a politikai bűnösök minél hamarabb megkapnák megérdemelt büntetésüket. Súlyos és sürgős ítéletekre van szükség. Ezért azt javaslom, hogy a pártok hassanak oda, hogy a népbírósági tanácsba küldött tagjaik önként mondjanak le megbízásukról. Ezután küldjenek be a pártok olyan új tagokat, akik a szigorúbb ítélkezésektől sem riadnak vissza.” Ezután Bánó Mihály rendőrkapitány a nemzeti bizottság ülésén kijelentette, hogy „nem enyhe ítélet, de túl enyhe ítéletet hoztak a népbírák. Ezt mi sem mutatja jobban, minthogy a népbíróság szabadlábra helyezése után a rendőrség volt kénytelen a szabadlábra helyezett egyéneket internálni. Beszélünk, követeljük a reakció kiirtását, de nem merünk ítélkezni. Tessék visszavonulni, mi rendőrök majd ítélkezünk. Kérem az ítéletek megszigorítását és a delegált tagok, illetve népbírák kicserélését. Szavazással való döntést kérek ebben a javaslatban.” Ezt követően a KNB elfogadta „az ítéletek szigorításának érdekében a pártok vezetőségén keresztül a népbírósági tagok kellő informálását.'"' Tehát jól látható, hogy az MKP tag népügyész és a rendőrség vezetője a nemzeti bizottságra nyomást gyakorolt annak érdekében, hogy olyan tagokat delegáljanak a pártok a népbírósági tanácsba, akiket a korábbi rendszerben üldöztek, mert ők szigorúbb ítéleteket fognak hozni. Mindezt azzal magyarázták, hogy a közvélemény szigorú büntetéseket vár el, holott ez inkább az ő elképzelésük lehetett.

A népbírákat és népügyészeket is a nemzeti bizottság előterjesztése alapján nevezték ki, és munkájukat is e szerv értékelte. A kecskeméti törvényszék elnöke, dr. Bencsik Géza 1946. január 26-án, majd február 5-én is megkereste a nemzeti bizottságot, hogy a népbírósági tanácsvezető bírák működéséről tegyen bizalmas jelentést. A nemzeti bizottság 1946. február 15-én azt írta jelentésében a törvényszéki elnöknek, hogy dr. Sághi Mihály12 tanácsvezető bíró „politikai és szakmai szempontból megfelelő működést fejtett ki, ugyanakkor dr. Révész Zoltán mindkét szempontból kiválóan tevékenykedett. Dr. Tabakovits Endre erélytelensége miatt népbírósági tanácsvezetésre nem

103