Pártatlan igazságszolgáltatás vagy megtorlás. Népbíróság-történeti tanulmányok (Kecskemét, 2011)

Nánási László: A magyarországi népbíráskodás joganyaga 1945-1950

akiket a háború törvényeivel és szokásaival ellenkező cselekmények elkövetésével vádolnak”. Az ország számára kiadatási kötelezettséget is előírt a rendelkezés, de a gyakorlatban nem érvényesült e szerződéshely.

Nánási László-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------II. A népbíráskodás nemzetközi politikai és jogi alapjai

A modern nemzetközi jogban az 1864. augusztus 22-i genfi egyezménnyel jelentek meg az államoknak a háborúval kapcsolatos kötelezettségeit tartalmazó előírások. Ezek a XX. század fordulójától bővültek az 1906. július 6-i újabb genfi egyezménnyel, illetve az első és a második hágai nemzetközi békeértekezleten megállapított, s 1899. július 29-én és 1907. október 28-án aláírt megállapodásokkal, amelyek számos szabályt tartalmaztak a „háború törvényeiről és szokásairól”.5

Az első világégés után újabb nemzetközi egyezmények születtek a háború jogalapjával és viselésével kapcsolatban: így az 1924. október 2-i genfi jegyzőkönyv a nemzetközi viták békés rendezéséről6, majd az ugyanitt 1925. június 7-én aláírt, a mérges gázok és a bakteriológiai fegyverek használatát eltiltó megállapodás7. Elvileg a legfontosabb „A háború igénybevételéről való lemondás tárgyában” Párizsban 1928. augusztus 27-én kötött nemzetközi szerződés (Briand-Kellog paktum) volt8. A „hadra kelt seregek sebesültjei és betegei helyzetének javítása és a hadifoglyokkal való bánásmód tárgyában” is újabb egyezmény született Genfben, 1929. július 27-én9. E nemzetközi jogi dokumentumok szankciókat nem tartalmaztak a bennük foglaltak megsértése esetére.

Az 1939-ben kitört újabb világháború során az addigi egyezmények nem vagy csak részlegesen érvényesültek. A későbbi nyertes hatalmak több deklarációjukban rögzítették szándékaikat a győzelem utáni teendőkre e vonatkozásban is: így az 1943. október 30-i moszkvai háromhatalmi nyilatkozat leszögezte, hogy „azokat, akik a kegyetlenkedésekért, mészárlásokért és kivégzésekért felelősek, vagy azokban beleegyezően részt vettek, visszaküldik azokba az országokba, amelyekben förtelmes bűntetteiket elkövették, avégből, hogy a felszabadított országok törvényei szerint ítélkezhessenekfelettük". Az 1945. február 5-i jaltai nyilatkozatban kimondták, hogy az összes háborús bűnösöket bíróság elé állítják, majd az 1945. augusztus 8-i londoni egyezmény ismét megállapította, hogy a háborús bűnösöket visszaküldik azokba az országokba, amelyekben bűntetteiket elkövették.10

8