Ingenia et studia - Tanulmányok a 80 esztendős Iványosi-Szabó Tibor tiszteletére (Kecskemét, 2013)
Gyenesei József: A KECSKEMÉTI KÖZPONTI SZESZFŐZŐ VÁLLALAT 1936. ÉVI BELSŐ ELLENŐRZÉSE
kötelezettségeit. Ennek kapcsán a bizottság megfogalmazta, hogy a megállapodás szerint az üzemeltető köteles gondoskodni a szeszfőzde működtetéséhez szükséges tőkéről, annak könyvelési nyilvántartása viszont már Führer magánügyének tekinthető. Annál is inkább, hiszen a városnak a pálinkafőzésből eredő haszonrészesedése a pénzügyi hatóság főzési lajstromából könnyen és pontosan megállapítható. A bizottság mindezek ellenére mégis szükségesnek ítélte a számszaki ellenőrzést. így az 1933/34-es üzleti év könyvelése tüzetesen, a következő két esztendőé pedig „nagy általánosságban”, illetve szúrópróbaszerűen került górcső alá.31 A szeszfőzde a Braun Testvérek Rt.-vei 1936 nyarán ötéves időtartamra egy értékesítési szerződést kötött, amely szintén az átfogó vizsgálat tárgyát képezte. A szóban forgó megegyezés lényegében a palackozott barackpálinka belföldi forgalomba hozatalának kizárólagos jogosultságával ruházta fel a fővárosi céget. A szeszfőzdét azonban megillette az a jog, hogy a kecskeméti italmérőknek és a közvetlen fogyasztóknak palackozott barackpálinkát adjon el, szabott áron. Az üzem emellett jogosult volt évenként legfeljebb három abszolút hektóliternyi barackpálinka meny- nyiséget a Kecskeméti Idegenforgalmi Hivatal útján, Bugacon, palackozott formában is értékesíteni. A megállapodás természetesen nem érintette a szeszfőzdének a nem palackozott pálinka belföldi és a teljes külföldi forgalomba hozatalához fűződő jogait. A szerződés megkötésének okait a jelentés így összegezte: a kecskeméti barackpálinka országos forgalmazása nem nehéz, hanem csak drága feladat. Az utazóügynökök alkalmazásának rezsiköltsége, a viszonteladóknak nyújtandó áruhitelek mind-mind olyan tételek, amelyek finanszírozására csak egy ismert tőkeerős cég képes. Ezért a belföldi terjesztésre a központi szeszfőzde elégtelen pénzügyi forrásai miatt nem is vállalkozhatott. Fentiek fényében felmerülhet a kérdés - írta a jelentés - miszerint a város közvetlenül miért nem a Braun Testvérek Rt.-nek adta bérbe a szeszfőzdét.32 A bizottság jelentésében - mint fogalmazott - az ellenőrzés alapossága érdekében röviden kitért a vizsgált üzem pálinkagyártási és -előállítási folyamatainak ismertetésére is, előtérbe helyezve a cég legmárkásabb cikkét, a barackpálinkát. A jegyzőkönyvből kiderül, hogy a vállalat, a termék hírnevének megőrzése érdekében, a gyümölcsbeszerzés során alapanyagként csak egészséges barackot vásárolt fel, amelyet még az átvételt követően is szortíroztak. Cefrézés előtt a barackok egy részéből a magvakat eltávolították, másik részükben viszont bennhagyták a magokat azok zamattartalma miatt. Az ily módon előkészített barackot ezt követően alaposan kitisztított hordókba vagy cementkamrákba helyezték. A gyümölcs erjedésének gyorsítására a vállalat egy külön erre a célra kitenyésztett gombafajtát alkalmazott. A megfelelően kierjedt cefrét sárréteggel zárták le légmentesen, amelyet a főzés során rézüstbe helyeztek. A főzés alatt kivált alkoholpára a hütőhengerbe kerülve csapódott le és vált cseppfolyóssá. Az így létrehozott alszeszt kéziszivattyú segítsé31 BKML IV. 1903/g. 49-71. o. 32 BKML IV. 1903/g. Jelentés, 47-49. o. A szeszfőzde ezzel egy időben egy bérfőzési szerződést is kötött a Braun céggel, amelyben az üzem vállalta 150 abszolút hektoliter mennyiségű legalább 44% erősségű barackpálinka előállítását. 86
