Ingenia et studia - Tanulmányok a 80 esztendős Iványosi-Szabó Tibor tiszteletére (Kecskemét, 2013)
Gyenesei József: A KECSKEMÉTI KÖZPONTI SZESZFŐZŐ VÁLLALAT 1936. ÉVI BELSŐ ELLENŐRZÉSE
gével a finomító-készülékbe juttatták, ahol az összes kellemetlen ízű és szagú olaj, illetve melléktermék kiválasztódott. A kész pálinkát először egy tartályba, onnan pedig egy fakádba vagy közvetlenül a hordókba vezették. A finomítás megismétlésére abban az esetben került csak sor, ha a végtermék szeszfokát növelni kívánták. A barackpálinka a hordóban történt egyéves érlelése során szabadult meg karcos és kesernyés ízétől, és nyerte el jellegzetes és közkedvelt finom zamatát, valamint világossárga színét. Az ellenőrzés során a vizsgálatot végzők rábukkantak a szeszfőzde pincéjében egy magasfeszültségű árammal működő készülékre, amelynek segítségével az üzem az érlelési folyamatok idejét néhány hétre le tudta szorítani. Az így előállított pálinkát azonban csak keverésre használta fel a cég.33 A lefolytatott vizsgálat alaposságát mutatja az is, hogy a jelentés készítői nemcsak a szeszfőzde üzleti könyveit, a termelés folyamatait tanulmányozták át nagy körültekintéssel, hanem ezen túlmenően is igyekeztek minden olyan háttéradatot beszerezni és beszámolójukban rögzíteni, amely többlet információkkal szolgálhatott az ellenőrzést elrendelő városvezetés számára. így például a jegyzőkönyvben részletesen olvashatunk Führer Izidor üzleti múltjáról is. Ebből kiderül, hogy Führer édesapja, Führer Miksa a századforduló előtt telepedett le Olaszliszkán, ahol vasz- szorgalommal, becsülettel szerzett magának jó nevet és biztos egzisztenciát. Foglalkozott terménnyel, szárított borseprővel, borkereskedéssel, de fő üzlete a pálinkafőzés volt, amelybe addig is eredményesen tevékenykedő fiát szintén bevette. Führer Izidor fiatal kora ellenére elismert szaktekintély volt, ennek köszönhetően a jól megalapozott cég hamarosan országos hírűvé fejlődött. A pálinkafőzés monopóliumát a húszas évek első felében a Pénzügyminisztérium a központi szeszfőzdékre ruházta át, ezért a vállalkozás kényszerűségből áttért pálinka- és borkereskedelemre, amelyben szintén igen jó eredményeket ért el, így a család vagyona 1924-ben már közel hét milliárd korona körül volt. Nagyjából ebben az időben alapította meg az ifjabbik Führer a Gyümölcsszeszipari és Értékesítő Részvénytársaságot, amelynek érdekkörébe a sóstóhegyi, a nagykállói, az ócsai és az olaszliszkai központi szeszfőzdék tartoztak. A modernül berendezett üzemek termelvényeit a társaság, mint egyedüli bizományosuk, értékesítette. Egyébként ez az rt. volt az első a pálinkaszakmában, amely váltóra, hitelbe adta el az árut a nagykereskedőknek. 1925-ben FKGY névvel létrejött egy szindikátus, amelynek a Gyümölcsszeszipari és Értékesítő Részvény- társaság mellett tagja volt a hazai szeszipar másik két nagy monopóliuma a KÉVE és a Fructus is. Az egyesülés működésének első évében infrastruktúrafejlesztésre és nyersanyag-felvásárlásra nagyobb összegű hitelt vett igénybe, amelyért a szindikátus három tagján kívül a Führer Miksa és fia cég is kezességet vállalt. A fúzió azonban nem bizonyult sikeresnek, és hamarosan komoly veszteségeket kezdett termelni. Mindezek következtében a Führer család mindkét vállalkozása csődbe ment, sőt a helytállási kötelezettségük következtében valamennyi ingatlanukat elárverezték. A bukást követően Führer Izidor a sóstóhegyi szeszfőzdéhez került vállalatvezetőnek. Itteni pályafutásának végére a vállalat egyik felmondás alatt lévő alkalmazottja által 33 BKML IV. 1903/g. Jelentés, 71-73. o. 87
