Ingenia et studia - Tanulmányok a 80 esztendős Iványosi-Szabó Tibor tiszteletére (Kecskemét, 2013)
Gyenesei József: A KECSKEMÉTI KÖZPONTI SZESZFŐZŐ VÁLLALAT 1936. ÉVI BELSŐ ELLENŐRZÉSE
ződések tanulsága szerint, az 1670-es évektől a bormérés melléktermékét, a seprűt saját üzemében dolgoztatta fel, erre a célra külön épületet készíttetett, és pálinkafőzőt alkalmazott.5 A település lakóinak házilag végzett lepárló tevékenységére már a 18. századi végrendeletekben is több helyen találunk utalást.6 A központi szeszfőző vállalat rövid története 1933-ig A gyümölcstermesztés a reformkortól kezdődően Kecskemét mezőgazdaságának egyik igen jól jövedelmező ágazata volt, ezért a termelők érdeke megkívánta, hogy a piac által esetleg fel nem vett gyümölcs jelentős hányadát lepárlás céljára is értékesíthessék.7 A szeszfőzde létesítésének gondolata már az első világháború előtti időkben felvetődött Kecskeméten, megvalósítására azonban csak a háborús időkben került sor. A város felfolyamodását követően 1917. május 11-én kapta meg az engedélyt a pénzügyminisztertől a központi szeszfőzde létrehozására.8 Az üzem felállításáról a törvényhatósági bizottság július 31-i közgyűlésén határozott, egyúttal annak céljaira rendelkezésre bocsátotta a sörházlaktanya épületét, amelynek megfelelő átalakítására, a szükséges berendezések és felszerelések beszerzésére bőkezűen fél millió koronát szavazott meg.9 A szilva, borseprő és szőlőtörköly feldolgozását végző üzem szeptember l-jén kezdte meg működését, cégbírósági bejegyzése október 30-án történt meg „Kecskemét th. város központi szeszfőzdéje” szöveggel, amely a következő év tavaszától „Kecskemét th. város gyümölcsértékesítő és központi szeszfőző vállalat” elnevezésre módosult.10 A miniszter által kiadott engedély kötelezte a központi szeszfőzde vállalkozóját, hogy a Kecskemét város területéről beszállított és szeszfőzésre, valamint szilvaíz készítésére alkalmas összes szilvát, szilvacefrét, szőlőtörkölyt és borseprőt szabott áron, készpénzért megvásárolja és szeszfőzésre, szilvaíz vagy aszalt szilva, a kifőzött szőlőtörkölyt, illetve a borseprőt pedig borkő, takarmány és olaj készítésére használja fel. Az 1936-os vizsgálati jelentés számsoraiból világosan kitűnik, hogy a város házi kezelésében működő vállalkozás kezdetben igen eredményesen működött. A szeszfőzde nyeresége a zárszámadások adatai szerint 1918-ban meghaladta a 11 5 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor (szerk.), 2008. 49. o.; IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1985. 339. o. 6 Özv. Dósa Jánosné 1763. július 15-én kelt testamentumában a következőket olvashatjuk: „A boros kamorával egy contignuitásban lévő megtartott és kiszakasztott kis kamorácskát periig pálinkafőző üstömmel együtt hagyom Baranyi György régi gondviselőmnek hozzám való hűségéért holtáig...”. Közli: Iványosi-Szabó Tibor (összeáll.), 2002. 295. o. 7 Bács-Kiskun Megyei Levéltár (a továbbiakban: BKML) IV. 1903/g. Kecskemét Város Törvény- hatósági Bizottságának iratai. Az Ellenőrző Bizottság iratai (a továbbiakban: IV. 1903/g.). [Az] Ellenőrző Bizottság jelentése Kecskemét th. város gyümölcsértékesítő és szeszfőző vállalatának vizsgálatáról (a továbbiakban: Jelentés), 3. o. 8 A pálinkagyártási engedélyekre vonatkozóan lásd a m. kir. pénzügyminiszter 58 736/1917., 145 679/11-1926., és 156 500/1931. számú rendeletéit. 9 BKML IV. 1903/a. Kecskemét Város Törvényhatósági Bizottságának iratai. Közgyűlési jegyzőkönyvek (a továbbiakban: IV. 1903/a.). Az 1917. július 31-i közgyűlés jegyzőkönyve. 198-200. o. 10 BKML IV, 1903/g. Jelentés, 2. o. 81
