Ingenia et studia - Tanulmányok a 80 esztendős Iványosi-Szabó Tibor tiszteletére (Kecskemét, 2013)

Péterné Fehér Mária: KÖZEL 50 ÉV KECSKEMÉT SZOLGÁLATÁBAN (Hornyik János hivatalnoki évei)

1848. április 25-én Hornyik már feleségével S. Kovács Máriával közösen vett egy házat a 3. tizedben. A következő évben az adó alapjául szolgáló összeírásban Hornyik vagyonaként a következőket tüntették fel a 3. tized 871. házszám mellett: ház: 85 [nöl], szántóföld: 3 [hold], árendás föld: 192 [hold], szőlő: 1 1/2 [kapa], (A házi teendőkben ekkor egy szolgáló is segített Hornyik feleségének.)26

Kecskemét a korábbi századok során viszonylag széles önkormányzati jogokat vívott ki a maga számára. A 18. század első felétől fokozatosan megváltotta földesúri szolgáltatásait, a legnagyobb földesúrtól - a Koháry örökösöktől - 1834-ben. A rendkívüli súlyos terhet jelentő megváltakozás előnyeit azonban nem tudta maradéktalanul élvezni a város. Óriási erőfeszítéseket tettek a szabad királyi városi cím és a velejáró gazdasági, jogi, politikai előnyök megszerzésére, de 1848-ig nem tudták azt megszerezni a nemesi vármegye gáncsoskodása miatt. A hódoltság korától folyamatosan ide költöző nemesek, illetve helyi cívisként nemesi címet szerzők városi terheiktől való szabadulásuk fő támogatóját a megyében látták. A beköltözők nemesi fundussal nem rendelkeztek, háztelküket, földjüket a tanácstól béreltek, vagy pénzen vettek, így nemesi kiváltságaikat a város nem ismerte el, a közszolgáltatást (előfogat, katonatartás) és adózást rájuk is kiterjesztették. A nemesek törekvése pedig folyamatosan ezen terhektől való szabadulás volt.27 Ez a városi nemesség azonban nem volt egységes - s talán ez is volt egyik oka sikertelenségüknek -, hiszen képviselői ott voltak a városi magisztrátusban, ahova polgárjogon kerültek, voltak köztük hívei a liberális politikának is. Ezzel magyarázható, hogy az 1848-as forradalmat, a liberális nemesi politika győzelmét egyértelmű lelkesedéssel fogadta a város. Igaz, hogy Kecskemét már 1848 előtt megváltotta magát földesúri terhei alól, a jobbágy felszabadításból a lakosságnak így közvetlen haszna nem volt. Mégis 1848. március 15-ét a város lakosságának nagyobb része, mint a közteherviselés gondolatának, és a törvény előtti egyenlőség eszméjének megvalósulását ünnepelte.

Az 1848-as törvények hatályba lépése után Kecskemét sietett önállását realizálni, a törvény adta - korábbinál szélesebb keretek között - új szervezetét kialakítani, tisztviselőit megválasztani. Az önkormányzati választás több szakaszban zajlott. 1848. június 10-én főbírót és polgármestert választottak. Amíg a főbíró a peres ügyeket intézte, ítélkezett, a polgármester a közigazgatással kapcsolatos teendőket látta el. A főbíró Csányi János, a polgármester Hajagos Illés lett. Még a választások előtt hoztak egy rendelkezést az „alternatio” elvének betartásáról, vagyis, hogy a tisztviselőket, csak úgy, mint a képviselőtestület felét katolikus felekezetű, másik felét református egyénekből választják. A tisztviselők választásánál pedig a hármas jelölés elvét alkalmazzák. Az 1848-as népösszeírás szerint Kecskemét 40 250 fős lakosságából 1 054 személy volt jogosult a helyhatósági választásra. (A polgármester választáson 773 fő vett részt.)28 Június 12-13-án választották meg a tanács tagjait.

26 A 3-ik Tizedbeli házzal bíró lakosok vagyonainak összeírása az 1849/50-ik évre. BKML IV. 1609/m. Összeírások 1. doboz

27 Iványosi-Szabó Tibor, 1990. 17. o.

28 BKML IV. 1601/a. Kecskemét Város Bizottmányi Közgyűlésének iratai. Közgyűlési jegyzőkönyvek. (a továbbiakban: IV. 1601/a.) 32. o. Hornyik János kézírásával a közgyűlési jegyzőkönyvbe illesztették be a tisztújításról készült jegyzőkönyvet.

22