Ingenia et studia - Tanulmányok a 80 esztendős Iványosi-Szabó Tibor tiszteletére (Kecskemét, 2013)

Péterné Fehér Mária: KÖZEL 50 ÉV KECSKEMÉT SZOLGÁLATÁBAN (Hornyik János hivatalnoki évei)

Már több éve volt írnok, amikor némi összeütközésbe került az Electa Com- munitassal. A választott Község által készíttetett Magyarország térképét kölcsön kérte, és az írnoki hivatalába vitte - feltehetően tanulmányozás céljából —, s többszöri kérésre sem vitte vissza. Sőt amint a szószóló, Bóbis Sándor maga ment érte annak átvételére, vele tiszteletlenül viselkedett, „...a í '[álasztott] Községet gúnyos kifejezéssel tudatlannak rágalmazni bátorkodott”. A külső tanács a Bírói Szék elébe citálta Hornyikot. A főbíró az írnok Hornyikot behívatván, „mintán az hibás tettét nem tagadhatta azért elébb kemény szavakkal megdorgálván, s mind Fő Bíró Úr, mind a jelen volt Tanáts béli urak által is a Kjalasztott] Község mint törvényes elöljárói iránti tisztelet megadására intetvén, felszólította a V[eme].y Bíróság a tudósító Küldöttséget, hogy a Ffálasztott] Község illő megkövetésivei meg elégedik e”. Az Electa Communitas ezt elfogadta. Hornyik 1840. január 29-én a Választott Község ülésén megjelent, „hibás tettéért a V. Községet egész illendőséggel megkövette”. A szószóló a testület nevében ezen túl „maga illendőbb viselésére” szólította fel az ifjú Hornyikot.13 14 15. Ezzel a kínos ügy lezárult. Soha ezután semmi hasonló incidens nem fordult elő Hornyik életében tisztviselői pályafutása során.

Hat éve, s négy hónapja töltötte be írnoki állását Hornyik, amikor 1843. február 27-én - Ferenczy Móric halálával (február 25.) a levéltárnoki hivatal megürült. „Minthogy ezen hivatalnak be nem töltése által a levéltárban a kellő rend meg zavartatnék, - Hites írnok Hornyik János Úr hosszas hivatalában eddig be bizonyított szorgalma méltánylása tekintetéből ideigleni levéltárnokká, helyébe pedig //[ites] írnokká Vékony Károly Úr eddigi Számvevői írnok kineveztetnek.”'4

„Leveles tár”-a, vagyis levéltára, már a török hódoltság alatt is volt Kecskemétnek, ha akkor még nem is nevezték így a város számára fontos iratok őrzőhelyét. Ladányi Gergely 1801-ben készített városismertetésében erről így írt: „A Leveles Tárja, vagy is Archívuma ennek (t. i. Kecskemétnek) az Alföldön igen nevezetes volt, míglen azt 1707-dik esztendőben a városra véletlen rohanó Rátzság által fel nem du- latott, széjjel nem szóratott, és össze nem rongált at ott.A levéltárra vonatkozó városi rendelkezésekkel a 18. század elejétől találkozunk. 1777-ben tanácsi határozatot hoztak a felügyeletének megszigorítására, 1789-ben a városi ingóságok leltárában szerepel a levéltár helyiségének leírása. 1806-ban, amikor a városházát a Szent Miklós templom felöl emeletesre bővítették, az emeleten kapott helyet a levéltár. 1815- ben már bizonyos fokú rendezési munkákat is végeztek a levéltárban, amikor külön gyűjtötték a város birtokait illető iratokat s egy ládában, két kulcs alatt helyezték el. 1820-ban, amikor Drégely István korábbi aljegyzőt második főjegyzővé választották, egyik hivatali teendőjévé vált a levéltár kezelése, majd főjegyzői hivataláról lemondván elvállalta, hogy két év alatt rendbe szedi a levéltárat. Drégely István korábban Pest vármegye levéltárában több évig munkálkodott, tehát volt gyakorlata. A levéltár rendszerét is a Pest megyei alapján kívánta kialakítani, külön választva a bíráskodás és a közigazgatás iratait. Két év alatt Drégely nem fejezte be teljesen a

13 BKML IV. 1503/a. Jegyzőkönyv 1839-1841. 38-39. o.

14 BKML IV. 1504/b. 1843. I. kötet 284. o.

15 BKML IV. 1504/c. 1790. 9. 10.

19